Preisinger Sándor: Nem szabad elfelejteni az atlantai csapatunkat

Március 12-én volt harminc éve, hogy a Dunai Antal irányította U21-es válogatott az Üllői úton 2–1-re legyőzte Skóciát, és kijutott az atlantai olimpiára. Aki látta a Ferencváros stadionjában lejátszott meccset, biztosan nem felejti, miként azt sem, hogy négy hónappal később az Egyesült Államokban rendezett tornán olyan sztárok ellen futballozhattak a magyar fiatalok, mint a Brazíliát erősítő Ronaldo, Bebeto, Rivaldo és Roberto Carlos, vagy a Nigériával végül aranyérmes Jay-Jay Okocha és Nwankwo Kanu. Az újkori futballklub-alapítás tizedik évfordulóját ünneplő Andráshida TE elnökének, Májer Tamásnak volt az az ötlete, hogy gálamérkőzésen látnák vendégül az atlantai olimpiai együttest, Preisinger Sándorék pedig örömmel fogadták a meghívást.

„Nem tudott mindenki eljönni, de tizenhárman ott voltunk a csapatból, és velünk volt az edzőnk, Dunai Antal is – mondta lapunknak Preisinger Sándor, aki kezdett annak idején Skócia ellen, Atlantában Nigéria (0–1) és Japán (2–3) ellen is szerephez jutott. – Természetesen megemlékeztünk azokról, akik már nem lehetnek velünk, így az akkor a csapat mellett edzőként dolgozó Bene Ferencről, s két csapattársunkról, Lendvai Miklósról és Zavadszky Gáborról is, majd következett a mérkőzés, amelyen Miki lánya – aki a ZTE futballistája – is játszott nálunk tíz percet. Hogy mi az, ami a kilencvenhatos csapatunkról beugrik? Többek között az, hogy barátságos meccset nem nagyon nyertünk, tétmérkőzéseket viszont igen. Rengeteg egyéniség volt a keretben, és csapatként is erősek voltunk, egyike lehettünk annak az öt európai válogatottnak, amely kijutott az olimpiára. Rengeteg régi sztori jött elő, folyamatosan nevettünk, szerintem azóta valamennyien hasizomlázzal küszködünk.”     

Atlantában 1996. július 22-én, Nigéria ellen mutatkozott be a csapat, Nwankwo Kanu a 77. percben szerezte a találkozó egyetlen gólját, két nappal később pedig a brazilok elleni kilencven perc következett, Ronaldo gólja után Madar Csaba még egyenlített, ám Juninho Paulista és Bebeto találatára már nem sikerült válaszolni. A harmadik csoportmeccsen sem tudtunk pontot szerezni, Japán 3–2-re nyert (Sándor Tamás és Madar Csaba volt a magyar gólszerző), ami azért volt fájó, mert a játékidő végén még Magyarországnál volt az előny. Azóta eltelt harminc év, és csak álmodozunk róla, hogy újra olimpián látjuk futballozni a fiataljainkat…

 „Emlékezetes volt az út, amely a Skócia elleni győzelemig vezetett, csoportelsőként jutottunk odáig, de nyilván a havas pályán játszott Üllői úti meccs volt annak a sorozatnak a csúcspontja – mondta még a korábbi ötszörös válogatott támadó, aki Zalaegerszegen tanít matematikát és testnevelést. – Ami Atlantát illeti, kikaptunk az aranyérmestől és a harmadik helyezettől, nincs miért szégyenkezni, arról nem is beszélve, hogy speciális körülmények között kellett futballozni, nagy melegben és páratartalomban – a Japán elleni meccsen például öt kilót fogytam. Sajnos manapság az U21-ben meglehetősen messze vagyunk az európai elittől, éppen ezért meg kellene becsülni az akkori eredményt.”