A megkerülhetetlen Napóleon – Malonyai Péter jegyzete

Jobb futballisták annál a magyar válogatott tagjai, mint amennyit nyújtanak csapatként – ezzel hízelegtem magamnak a belfasti mérkőzés első felvonása után. Hogy miért nem áll össze a kép, ne tőlem kérdezzék, van annak felelőse, hogy egyről a kettőre jussunk. Igen, a szövetségi kapitány, játékosainak a Mister, nekem viszont az a hiteles személy, akitől meg szeretném tudni, hogy mi miért van.

Az ukránok elleni pénteki blama után örömmel üdvözölhettem, hogy mindketten nagy hívei vagyunk Bonaparte Napóleonnak, egyetértünk abban, hogy a (bal)szerencse forgandó, azt se vitatjuk, hogy kizárólag olyan fizikai adottságokkal (súly, magasság) bíró játékosokat küldhet csak pályára, amilyenek a szeme előtt vannak. Ebből azonban nem derült ki, hogy mi hibádzott, mármint a pályán, mert az kevés (és látható), hogy ők belőtték a ziccerüket, mi nem, meg eltolódott a védekezésünk. Vagyok olyan megátalkodott, hogy engem mindig a miért érdekel. 

A meccs első félidejében nyugodtan elmélkedhettem mindezen, mert a Windsor Park fellépői nem futballoztak, mindössze eleget tettek munkaköri kötelességüknek. Épphogy. Valamennyiüknek érvényes klubszerződésük van, a szövetségi kapitány kiválasztotta őket, így kénytelenek voltak felvenni a munkát szeptember utolsó hétfőjén is. És ide egy adat: szünetig nem lőttek kapura a magyar játékosok, de azt azért nem hiszem, hogy túlterhelés elleni tiltakozásul tették.

Szünet után sem a futball ünnepének lehettünk tanúi, izgalom viszont már több volt, hol az adok, hol a kapok jegyében. Ezzel együtt, ha van törvényszerű 0–0, a tegnap esti az volt. Hogy ez kinek jó, és mire, azt nyilván megtudjuk a következő napokban. Talán megint Napóleon jegyében, akinél egyébként azt emlegette Marco Rossi, hogy egy-egy tábornoki kinevezés előtt az volt nála a kérdés, hogy van-e a jelöltnek szerencséje? Így igaz, ám többről volt szó, mint Fortuna kegyéről önmagában, hiszen tartalmi elem volt a bátorság, a kockázatvállalás, a helyzetfelismerés és a gyorsaság.

Mintha a korszerű futballról beszélt volna a „kis korzikai”

Hiába, zseni volt.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!