Csatársirám – Galambos Dániel jegyzete

NAGY MAGYAR népi találgatós: mire megy a válogatott Varga Barnabás nélkül? Elvégre a nemzeti csapat egyetlen, nemzetközi szinten is jegyzett centere esett ki combhajlító-sérülése miatt, és gondolkodhat így Marco Rossi szövetségi kapitány azon, kivel pótolja. A rossz hír az – amivel persze a sokat megélt szakvezető is tisztában van –, hogy egy az egyben senkivel sem tudja. Nincs még egy ilyen középcsatárunk, aki úgy érzi a kaput, fejeli le a felívelt labdát és érkezik meg tökéletes ütemben a kapu elé befejezni akciót, mint ő – s talán önmagában a hiánynál is fájdalmasabb, hogy nem látni senkit, aki az örökébe léphet.

A legújabb paksi gólfelelős Szalai Józsefben kétségkívül motoszkálnak csatárerények, teljes joggal kapott meghívót, kérdés azonban, nemzetközi szinten is elegendő-e, amiről kiderült, idehaza igen; Lukács Dániel kétszer is betalált már címeres mezben, félő azonban, nem a harmincéves felcsúti csatár váltja meg a világot; rajtuk kívül pedig jó, ha még két jelöltet találni: az ugyancsak a Puskás Akadémiában játszó, a Genkben és a Hamburgban is megforduló Németh Andrást, valamint a héten az AZ Alk­maar második csapatában, a holland másodosztályban betaláló, mindössze 19 éves Kovács Bendegúzt. 

Nem túl biztató, s már Szalai Ádám karrierje vége felé is joggal vetődött fel: de ki jöhet utána? Az osztrák negyedosztályból az elitbe felkapaszkodó Varga Barnabás még mindannyiunk segítségére sietett, de hiába utaznánk most el Monyorókerékre, hogy az SV Eberauban újabb magyar kincsre leljünk, aligha találnánk. Ilyen szerencse és még egy ilyen, sokáig felfedezetlen tehetség nem lesz.

Maradna hát a képzés. Az akadémiákon, a hazai neveldékben, amelyek – lásd az elmúlt évek válogatottját a sok külföldön cseperedő vagy honosított, esetleg a szülői rátermettségnek és elszántságnak hála futballistává váló labdarúgóval – sok mindent tudnak, labdarúgót nevelni történetesen kevésbé. Középcsatárt nevelni meg pláne nem.

Mentségükre váljék, minőségi center a nemzetközi futballban sem terem minden bokorban, ezért kell hát nagyon megbecsülnünk Varga Barnabást, és drukkolni, hogy minél előbb visszatérjen a nemzeti együttesbe.
Hogy legalább a következő két-három évben legyen valamirevaló gólvágónk.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!