Igor Nicsenko: Túl sok múlik Szoboszlai Dominikon
1.) Mi tetszett a leginkább a válogatott futballjában?
Imponál, hogy látszik, mennyire egyben van a társaság. Minden meccsen odateszik magukat a játékosok, harcolnak egymásért és a csapatért, és ezt a szurkolók értékelik – nem véletlenül telik meg rendre a Puskás Aréna. Játékban is látom a szándékot, próbálnak futballozni, uralni a mérkőzést akkor is, amikor több kulcsember hiányzik. Lehet, hogy időnként nem meggyőző, amit a magyar válogatott a pályán nyújt, a hozzáállás azonban megkérdőjelezhetetlen – nekem ez a legfontosabb. Marco Rossi elképzelését akkor is követni akarják a futballisták, amikor nem működik a játék. Azt mondanám, Magyarországnak van csapata. A merítési lehetőséghez képest ez nagy érték, és erre a mentalitásra lehet építeni. Jó benyomást tett rám az is, hogy az újoncokon ugyanazt az akaraterőt láttam, vagyis a közeg láthatóan magával ragadja őket.
2.) Mi lehet a csapat veszélyes fegyvere?
Elöl Varga Barnabás hiánya most nagyon érződik, márpedig a csapatnak jól áll, ha van egy centere, akire fel lehet lőni a labdát. Ha visszatér, illetve sikerül mögötte vagy mellette találni még egy csatárt, aki gólveszélyes és váratlan húzásokra képes, sokkal több variációja lesz a csapatnak. Rossinak meg kell találnia azokat, akik amellett, hogy tehetségesek, nemzetközi szinten is megállják a helyüket. Észak-Írország ellen célravezető lehet visszatérni régebbi sémákhoz, a nagydarab bekkek ellen érdemes olyasvalakit előrevezényelni, aki megbirkózik a feladattal – de legalábbis a védőkkel. Szalai József szerepeltetése szerintem jó húzás lenne, mert ő meg tudja tartani, játszani a labdát. A legnagyobb lehetőséget abban látom, ha a mostani fiatalok közül néhányan eljutnak arra a szintre, hogy Szoboszlai Dominik mellett valódi pluszt tudjanak adni. Sok tehetséges labdarúgó került a keretbe, Vitális Milán, Tóth Rajmund, Tóth Milán vagy Szalai József is ilyen, de nekik még fejlődniük kell.
3.) Mi nem működött az együttes játékában?
A támadójáték nem győzött meg, kevés volt a kidolgozott helyzet. Szoboszlai Dominik akkor tudja leginkább irányítani a játékot, ha sokszor találkozik a labdával, ám az első félidő nagy részében elöl helyezkedett, ezért kevés támadást tudott indítani – nem véletlen, hogy később mélyebbre lépett vissza. Be kell látni, ő egyedül kevés ahhoz, hogy minden támadás rajta menjen át és ő fejezzen be, szükség van a többiekre is. A második félidő összességében még kevésbé győzött meg. Beálltak a friss csatárok, Barány Donát és Tóth Milán lehetőséget kapott, mégsem helyezték nyomás alá az ukrán kaput. A küzdés, a csúszás-mászás alap, ám ezen a szinten jó képességekre is szükség van. Furcsa volt az is, hogy többször magas labdával kerestük Bárányt vagy az első félidőben Lukács Dánielt, miközben a fejjáték nem a legerősebb tulajdonságuk.
4.) Melyik magyar labdarúgó teljesítményét emelné ki?
Szoboszlai Dominikot, nálam ez egyértelmű. Kritizálták a mérkőzés után, hogy nem tett le sokat az asztalra, nem volt hasznos a játéka, én viszont egészen máshogy láttam a teljesítményét. Mindenhol felbukkant, visszalépett labdáért, segített a védekezésben, próbálta diktálni a tempót, és rajta keresztül lehetett leginkább felépíteni a támadásokat – ő adta azt a nagyszerű labdát is, ami nagy helyzetet teremtett Bolla Bendegúz előtt. A testbeszédén is azt láttam, hogy küzd a csapatért, vállalja a felelősséget, példát mutat. Egy ilyen futballistától persze mindig sokat várnak, vereség után könnyű őt elővenni, mégis túlzás azt állítani, hogy nem volt hatással a játékra – éppen az a gond, hogy jelenleg túl sok múlik rajta. Ha lenne mellette még egy hasonló szintű, kreatív futballista, egészen más lehetőségei lennének a válogatottnak.
5.) Melyik magyar lógott ki lefelé?
Kerkez Milost mondanám, elsősorban azért, mert az ő szintjén a kapott gólt eredményező hiba különösen feltűnő – kilépett a védelemből, abból alakult ki az ukránok lehetősége, amit megbüntettek. Egy Liverpool-játékostól természetesen mindenki sokat vár, ugyanakkor azt is látni kell, rengeteg erénye van, ezért futballozhat ilyen nagy csapatban. Megvan benne a sebesség, a dinamika, a rágyorsítás és a harcosság, amelyek mind fontos elemei annak a játéknak, amit Marco Rossi kér tőle. Vannak hibái, időnként túlzottan kilép, és egy ilyen mérkőzésen egyetlen rossz döntés is sokba kerülhet. Ettől még nem állítanám, hogy rosszul futballozott végig, a második félidőre javult a teljesítménye, az ő esetében azonban magasabban van a mérce.
