Még jól jöhet – Bodnár Zalán jegyzete

HOSSZÚ ÉVEKEN ÁT úgy tetszett, mintha Nagy Ádám nélkül egyszerűen nem lehetne labdarúgó-válogatott mérkőzést rendezni. Két­ezertizenötös, belfasti bemutatkozásától kezdve 2024 novemberéig szinte mindig ott volt a pályán, 29 évesen tartott 88 válogatottságnál, lényegében biztosra lehetett venni, megelőz minden legendát, megdönt minden rekordot, talán meg sem áll 150-ig. Sokan voltak (sokan voltunk), akik nem feltétlenül értették (értettük), miért kell neki mindig játszania. 

Aztán a 2024. november 16-án rendezett Hollandia–Magyarország (4–0) Nemzetek Ligája-találkozó után mintha egyetlen nyisszantással elvágták volna a Nagy Ádám és a magyar válogatott közötti köteléket. Mint amikor egy karaktert váratlanul kiírnak egy film­sorozatból. Marco Rossi szövetségi kapitány egyszerűen nem hívta be azóta, és ezt igazán meg sem indokolta. Így aztán az elmúlt két évben sokan már azt nem értették (nem értettük), miért nem játszik Nagy Ádám. Pláne, hogy a „kiírása” óta túl sok sikerélményben nem volt része a válogatottnak (kiesett az NL-ből, elbukta a vb-selejtezőt). Előfordult, hogy sajtótájékoztatón Rossi kapitány is taglalta újságírói kérdésre válaszolva: amikor játszatta Nagyot, azért kritizálták, amióta nem játszatja, azért.

Kedden kerethirdetés Telkiben. Még nem tudjuk, két év után kap-e újra meghívót az immár 31 éves középpályás, de a téma itt hever az asztalon. Nagy Ádám ugyanis hazatért a Ferencvároshoz, remekül játszik, és jobban szem előtt is van (no, nem mintha a szövetségi kapitány szülőhazájában, Olaszországban a Spezia játékosaként annyira a radar alatt repült volna). Az M4 Sporton a kapitány azt válaszolta a vele kapcsolatos kérdésre, hogy lehet még számára visszaút, ha azt hosszú távú jó teljesítmény indokolja. 

Van biztató példa előtte, Szalai Attila is kegyvesztett lett egy időre a kapitánynál, aztán visszaverekedte magát a csapatba. Nagy Ádám visszahívása most sok szempontból logikus lépés lenne. A középpályán az a taktikai érettség, labdabiztosság és játékolvasási készség, ami jellemzi, aranyat érhet a következő feszült hangulatú meccseken. Persze, ott van a középpálya közepén Schäfer András, Vitális Milán vagy Szűcs Tamás is, de minden bizonnyal helyet lehet szorítani Nagy Ádámnak is, legalább a keretben, elvégre négy mérkőzést kell játszani tizenegy nap alatt, kell a rotáció és a mélység. 

Belfastban is játszik például a csapat, ahol húsz­évesen bemutatkozott még Bernd Storck idején, és azután csaknem egy évtizedre kirobbanthatatlan lett a válogatottból.

Talán újra kellemes meglepetéssel szolgálna!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!