Varga-pótlás, Szoboszlai-szerepkör, rutinhiány, játékpercszabály – négy kérdés Marco Rossihoz
SEMMI… Állt a kedden megjelenő Nemzeti Sport-címlapon nagybetűkkel, nem véletlen, hiszen az Ukrajna elleni 1–0-s hazai vereséget követően a magyar labdarúgó-válogatott úgy játszott gól nélküli döntetlent Észak-Írországgal a Nemzetek Ligájában, hogy csupán egyszer találta el a kaput. Jóllehet az első félidei nihil (mindössze két próbálkozás) után a második félidőben jobban játszott a nemzeti csapat, a lefújásig eljutott 13 lövésig, és az egyes várható gólt (0.94 xG) is kis híján elérte, de összességében újabb meccsen maradt eredménytelen.
A játékosnyilatkozatok egyértelműek voltak: a védekezés ezúttal rendben volt, támadóoldalon viszont továbbra sem jön össze semmi, ami egyre frusztrálóbb, de mindenki biztos (és bízik) benne, hogy előbb-utóbb átszakad a gát. Erre Marco Rossi is utalt, aki az ukránok elleni vereség után hiányolta a szerencsét az elmúlt két évből. Jól tudjuk, a szövetségi kapitány mindig határozott döntéseket hoz a keretösszeállítást illetően, tartja magát az elveihez, s a stábján kívül nem hallgat senkire, ráadásul most még a sérülések is megnehezítik a dolgát. Mégis volna itt pár kérdés a szövetségi kapitányhoz, amit, úgy gondolom, két meccs alatt egy szerzett pont után, a mutatott játékot elnézve, fel lehet tenni!
Mennyire vált be Szoboszlai Domink szabadabb szerepköre?
Egyértelmű, hogy a Liverpool sztárja, a válogatott csapatkapitánya a nemzeti együttes legfontosabb játékosa, akinek van egy olyan előnye is, hogy gyakorlatilag bárhol bevethető. Sallai Roland és Varga Barnabás sérülése után (30 gól kiesett) úgy tűnt, a legjobb megoldás az, ha a keret legeredményesebb játékosa (18 gól) a kapuhoz közel, elöl játszik, így lehetünk veszélyesebbek. Rossi nem is tétlenkedett, papíron visszavont kilencesként tette fel Szoboszlait a pályára Ukrajna ellen, a meccs azonban inkább azt hozta, hogy a játékos a bal szélen volt aktív (a hőtérképe is ezt mutatja). Csapatkapitányunk aktivitására nem lehetett panasz, vissza is jött labdákért szép számmal, de mindenhol nem lehetett ott, ezért épp a kapuhoz nem került elég közel (1 lövés), miközben az előkészítésekben (3 kulcspassz) jeleskedett.
No, ehhez képest Észak-Írországban a támadásépítések akadozása (és az északírek letámadása) miatt alig jutott el hozzá labda, ami igen, azért is ő járt vissza a középpályára. Szoboszlai Ukrajna ellen 94 érintéssel zárt, ez a szám hétfőre huszonnyolccal esett vissza, pedig jóval többet volt nálunk a labda. Az biztos, hogy csapatkapitányunk nem lehet ott mindenhol, nem lehet ő az előkészítő és a befejező is, de hiába indult mindkét meccsen balról, s vett fel szabadabb szerepkört, a csapat egyikkel sem lett hatékonyabb. Mélységi irányító vagy klasszikus tízes? Mindkét poszton szívesebben megnézném Szoboszlai Dominikot a következő két NL-meccsen.
Miért nem kap esélyt Szalai József?
Felvetődik a kérdés, ha az eddig emlegetett Szoboszlait kivesszük a támadósorból, akkor Lukács játszhat ugyan a bal oldalra kihúzódva – de mégis ki lesz a középcsatár? Ahogy Marco Rossi is fogalmazott az északírek elleni iksz után, egy új Varga Barnabást csak úgy nem tud elővarázsolni a válogatott, de úgy tűnik, a szövetségi kapitánynál az sem cél, hogy az AEK Athén gólvágóját hasonló játékosprofilú támadóval pótolja. A keretben ott van a mindkétszer csereként beálló Bárány Donát centernek, ő azonban jóval másabb csatár, mint Varga, ráadásul sérülését követően közel sincs százszázalékos állapotban, nem tud végigjátszani egy meccset. Ott van a már említett Lukács, aki a vb-selejtező során megvillant párszor, Örményország és Portugália ellen is megbízható teljesítményt nyújtott, de végignézve karrierjén ő sem klasszikus befejező csatár, legfeljebb eseti jelleggel. Két olyan opció jöhet szóba, amelyik profilra is illik Varga-helyettesként, egyikük az U21-es kerethez csatlakozott, utóbbit behívta Rossi, de esélyt sem ad neki, legfeljebb edzéseken.
Kovács Bendegúz mellőzése némiképp érthető, a 19 éves, 199 centiméteres csatár egyelőre ingázik az AZ első és második csapata között, az U21-ben pedig fontos játékperceket kap, az azonban már érdekesebb, hogy miért nem kapja meg a lehetőséget Szalai József, még a kispadon sem. A Paks 23 éves, 194 cm magas centere nyolc bajnokin 6 gólt szerzett az NB I-ben ebben az idényben, második a góllövőlistán, remekül fejel, jól vívja meg a párharcait – ha hunyorítva is, igencsak hasonlít arra, amit Varga Barnabás játéka nyújt számunkra csatárposzton. Ehhez képest a keretmeghívót megkapta, utána azonban egyszer sem ülhetett le a kispadra. Nem láttuk végig az edzéseket, lehet, ott nem teljesített elég jól Szalai, plusz azt is tudjuk, hogy a mester mennyire óvatos az újoncokkal. Ha így is van előbbi, a meccsesélyt megérdemelné (már ha egészséges), utóbbinál pedig elővehetjük Jureket, aki idegenben már kezdett is…
Opció volt-e a rutin bevetése a széleken?
Arról már értekeztem, mit adott a válogatottnak Szoboszlai Dominik játéka (és szabadabb szerepköre) a bal oldalon, de érdemes a jobbszélső szerepét, kilétét is kiemelni. Az első meccsen nem volt kérdés, Redzic Damirnak kellett kezdenie, ő azonban megsérült, így Észak-Írországban az ő helyére is kellett egy vészmegoldás. Nem mondom, hogy rossz döntés volt az MTK-s Jurek Gábor csapatbeállítása, olvasóink is őt várták a kezdőbe, Rossi is így vélekedett, de a világot aztán nem tudta megváltani – lapunk értékelésében többekkel holtversenyben a legrosszabb (4) értékelést kapta, míg olvasóinknál egyedüliként zárt a sor végén (3.59). A helyére beálló Tóth Milánnak voltak ígéretes megmozdulásai, ám igazán helyzetet kialakítani ő sem tudott.
Felvetődött bennem, jobban mutatott volna-e az összkép támadásépítésben, ha védőket tesz fel mindkét szélre a kapitány, olyan védőket, akik rutinosak, és nem ismeretlen számukra a támadószerep sem. Jóllehet Bolla Bendegúz később megsérült, könnyedén játszhatott volna védő helyett jobbszélsőt (úgy Osváth került volna be a helyére), ahogy tette azt több alkalommal klubcsapataiban, míg a bal oldalra ott volt Nagy Zsolt, aki a Puskás Akadémiában régóta játszik egy sorral feljebb, és az NB I-ben mindez láthatóan jól is áll neki.
Felül lehet-e írni a Marco Rossi-féle játékpercszabályt?
A bevezetőben kitértem rá, a szövetségi kapitány konzekvens, következetes: amit egyszer elhatároz, az úgy is lesz. Jelen esetben elővehetjük a játékpercszabályt, ami Rossinál annyit tesz: aki nincs meccsben a klubjánál, az túl sok sót nem eszik meg a válogatottban, pláne kezdőként. Kérdés, van-e az a teljesítmény, ami felülírja ezt. Észak-Írországban Csongvai Áron és Schäfer András mellett/előtt Szűcs Tamás kapott lehetőséget, hajtott is rendesen, de mindenki döntse el maga, mennyire vált be – nálunk Jurekhez hasonlóan 4-est kapott, olvasóinknál az utolsó előtti helyen zárt a kezdőjátékosok között 3.77-tel.
Ehhez képest a meccs egyik legjobbja biztosan Tóth Alex volt, akinek beállásával megváltozott a csapatdinamika, fellendült a támadójáték, egyre több helyzetet dolgoztunk ki, és még az egyetlen, kaput eltaláló lövés is neki volt köszönhető. A Bournemouth középpályása megmutatta, ha egyelőre nem is játszik rendszeresen klubcsapatában, Marco Rose keze alatt kicsit sem felejtett el futballozni, készen áll a megméretés(ek)re. Vajon ér ez neki kezdőt Grúzia és Ukrajna ellen?
A válogatott támadójátéka halovány volt Észak-Írországban, ezzel talán senki sem vitatkozik, a két meccsen szerzett egy pont sem túl pozitív, de még így sincs semmi veszve a sorozatot illetően. Kritikát mindenki előszeretettel fogalmaz meg, a megoldást azonban csak a csapat és Marco Rossi tudhatja. Lehet, hogy ezen négy kérdésen nem is gondolkozik a kapitány, mégis jól dönt majd, mi szurkolunk neki!
NEMZETEK LIGÁJA
B-LIGA
2. CSOPORT, 2. FORDULÓ
ÉSZAK-ÍRORSZÁG–MAGYARORSZÁG 0–0
Belfast, Windsor Park, 18 082 néző. Vezette: Ricardo de Burgos (Iker De Francisco, Iván Masso Granado) – spanyolok
ÉSZAK-ÍRORSZÁG: P. Charles – Hume, Atcheson, McConville, C. Brown – Galbraith, S. Charles, Devenny – Kelly (D. Charles, 70.), Donley (Spencer, 70.), Price (Magennis, 88.). Szövetségi kapitány: Michael O’Neill
MAGYARORSZÁG: Tóth B. – Bolla B. (Osváth, 34.), Orbán, Csinger, Kerkez – Schäfer, Szűcs T. (Tóth A., 55.), Csongvai (Vitális, 76.) – Jurek (Bárány, 55.), Szoboszlai – Lukács D. (Tóth M., 76.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi
Sárga lap: Galbraith (16.), Price (31.), Donley (45+2.), Michael O’Neill szövetségi kapitány (45+2.), S. Charles (77.), ill. Csongvai (42.), Orbán (45+6.)
