Andrij Sevcsenko üzent a kapitánynak: Dominik, ne ellenünk villogj!
– Rácz László hatvanöt évesen az ukrán együttes csapatkapitányaként játszott a vasárnapi szenci jótékonysági mérkőzésen a szlovák öregfiúk ellen, ön csak ötven. Hogyhogy kihagyja ezt a lehetőséget?
– Ó, szívesen játszanék, csak hát a jobb térdem – mutatott rá sérült testrészére a Nemzeti Sport kérdésére válaszolva az ötvenedik életévét szeptember 29-én betöltő Andrij Sevcsenko, 2004 aranylabdása, az AC Milannal Bajnokok Ligája-győztes futballcsillag, aki az Ukrán Labdarúgó-szövetség elnökeként érkezett Szencre, s a meccs elkezdése után tartott néhány perces sajtótájékoztatót, amelyen lapunk kérdéseire (is) válaszolt. – Nem kell már sokáig bajlódnom a lábammal, remélem, egy-két hónapon belül rendbe jön.
| NÉVJEGY |
 Andrij SEVCSENKO |
– Az ukrán válogatott Budapesten egy-nullára legyőzte Magyarországot a Nemzetek Ligájában, hétfőn következik az újabb csata, immár Nagyszombatban. Milyen mérkőzésre számít?
– Szorosra. Jól érzékelhetőn egy súlycsoportban volt a két válogatott, egyetlen gól döntött, szerencsére a mi javunkra. Mindamellett tudjuk jól, milyen erőt képvisel a magyar válogatott, ennek szellemében készülünk.
– Mit gondol, mennyi ukrán szurkoló lesz a stadionban a magyarok elleni találkozón?
– Remélem, minél több. Hadd köszönjem meg Szlovákiának a hazámnak nyújtott segítségét, és itt nem elsősorban a kiváló futballkapcsolat kialakítására gondolok. Ha jól tudom, csaknem kétszázezer ukrán menekültet fogadott be az ország, ennyi honfitársamnak adott biztonságot és reményt, nem is tudom szavakban kifejezni a hálámat. Ha lehetne egy kívánságom: érjen véget a háború!
– Napjaink legjobb magyar labdarúgója egyértelműen Szoboszlai Dominik. Gyanítom, látta már futballozni…
– Aki eljut a Liverpoolba, és ott meghatározó szerepet játszik, egészen biztosan magas szintet képvisel. Persze, láttam játszani, a nyilvánvaló tehetségén kívül a személyisége is magával ragadó, jól érzékelhető, hogy vezéregyéniség, a Liverpoolban és a magyar válogatottban is megmutatja. Tiszta szívből csupa jót kívánok neki, érjen el nagy-nagy sikereket, de most azt üzenem neki: Dominik, lehetőleg ne ellenünk villogj!
– Sohasem felejtem el az 1999-es Dinamo Kijevet, az Andrij Sevcsenko, Szerhij Rebrov csatárkettőst. A Bajnokok Ligája-negyeddöntőben ön három gólt szerzett a címvédő Real Madrid elleni győztes párharc alkalmával, az elődöntőben az első, hazai meccsen már három-egyre vezettek a Bayern München ellen, duplázott, aztán három-három lett a vége – körülbelül hat-három helyett… Két héttel később a németországi visszavágót egy-nullára elveszítették, és kiestek. Miért nem sikerült a nagy áttörés?
– Jó régen történt már, de persze emlékszem, mennyire fájdalmas volt megélni. Tapasztalatból tudom, milyen kevés választja el egymástól az óriási sikert és a szörnyű kiesést, mi akkor nagyon fiatalok voltunk, s ezek szerint nem elég jók a Bajnokok Ligája-döntőhöz. Ám nézzük máshonnan ezt a kérdést: abból a csapatból jó néhányunknak megadatott csodálatos pályafutást elérni ebben a gyönyörű sportágban, van mire visszaemlékeznünk, amikor szóba kerülnek a sikerek, az eredmények.
– Világklasszis futballista volt, karrierje befejezése után dolgozott Ukrajna szövetségi kapitányaként, jelenleg az Ukrán Labdarúgó-szövetség elnöke. Melyik szerepkört élvezte vagy élvezi leginkább?
– Labdarúgóként hihetetlen utazásom volt, játszhattam a Dinamo Kijevben, az AC Milanban és a Chelsea-ben is, a válogatottal a részben hazai rendezésű 2012-es Európa-bajnokságon, előzőleg a 2006-os világbajnokságon is pályára léphettem, ott egészen a negyeddöntőig jutottunk. Szövetségi kapitányként is részese lehettem Európa-bajnokságnak, a 2021-es negyeddöntőnk ugyancsak szép eredménynek tekinthető. Elnökként pedig ugyanazt csinálom, mint játékosként vagy edzőként: a hazám labdarúgásáért dolgozom szívvel-lélekkel. Másként nem is lehet. Egyiket sem.
| Rácz László: Azt hittem, a magyarok támadják le az ukránokat, s nem fordítva |
| Tökéletes szervezés, szívélyes fogadtatás, izgalmas mérkőzés. Vasárnap délután Szencen jótékonysági meccset játszott két öregfiúkcsapat, a szlovák és az ukrán, mindössze három euró volt a belépő, mintegy kétezren jöttek össze a szép kis stadionban, a bevételt autista gyermekek megsegítésére ajánlották fel a helyiek. A nap sztárvendége a korábbi aranylabdás ukrán sztár, Andrij Sevcsenko volt, aki bámulatos türelemmel állta a közös fotóra vagy csak egy aláírásra vágyó rajongók rohamát (az egészen kicsitől kezdve a hatvan felettiekig). A szlovákoknál pályára lépett Martin Skrtel, a Liverpool korábbi kemény hátvédje – kicsit furcsa volt dús hajjal látni –, valamint a kevéssé ismert, szemlátomást több orrtörést is elszenvedő Andrej Porázik, aki a találkozó előtt fehér térdzokniban és strandpapucsban dohányzott jókedvűen. Az ukrán együttesben csapatkapitányként szerepelt a kezdőcsapatban a 65 éves Rácz László, a Dinamo Kijevvel KEK-győztes, a szovjet válogatottal Eb-ezüstérmes középpályás (1991–1992-ben a Ferencváros játékosa volt), aki a 2–0-s szlovák győzelemmel záruló gálameccs után nyilatkozott lapunknak: „Csak az első félidőben futballoztam, elég volt ennyi, fáj az Achilles-inam – mondta a rokonszenves sportember, aki a hétfő esti Ukrajna–Magyarország Nemzetek Ligája-csatával kapcsolatban így fogalmazott. – Furcsálltam a budapesti mérkőzésen az ukránok letámadását, mert arra számítottam, hogy a hazaiak teszik ezt, s nem fordítva. Biztos vagyok benne, hogy a magyar válogatott szakmai stábja tanult az esetből, s ez meg is mutatkozik majd a nagyszombati meccsen.” |
NEMZETEK LIGÁJA
B-LIGA
2. CSOPORT, 4. FORDULÓ
20.45: Ukrajna–MAGYARORSZÁG, Nagyszombat (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n és a Nemzeti Sportrádióban!
20.45: Észak-Írország–Grúzia, Belfast – élőben az NSO-n!
