Mint egy fogorvosi látogatás; Művészi értékért nem jár pont – ukrán lapvélemények a nagyszombati NL-meccs után

„Ez a válogatott szünet olyan volt, mint egy fogorvosi látogatás abból a fajtából, amelyet az ember addig halogat, amíg a fájdalom már valóban elviselhetetlenné válik – szolgál érzékletes párhuzammal a Tribuna szerzője az Ukrajnának egy-egy győzelmet és döntetlent, valamint egymás után két vereséget hozó elmúlt napokhoz. – Szükséges volt, még ha kellemetlen is. Bárhogyan is alakuljon végül Maldera sorsa, ez egy olyan szakasz, amelyen mindenkinek át kell esnie. Érdemes emlékezni arra, hogyan épültek fel a csapatok Blohin és Sevcsenko irányítása alatt.”

A lap szerint, ami a támadójátékot és a töretlen elszántságot illeti, vitathatatlanul a nagyszombati volt a „kék-sárgák” legjobb teljesítménye hosszú idő óta, „az ilyen futballt élvezet nézni”, és mindezt úgy nyújtotta a csapat, hogy sok volt a sérült, sok új játékost kellett kipróbálni. A Tribuna azt sugallja, hogy a szurkolóknak illene türelmesnek lenni.

„Korábban gyakran érték kritikák Rebrovot amiatt, hogy ritkán hívott be új játékosokat. Most pedig felháborodunk, ha egy újonc hibázik, és készek vagyunk ízekre szedni azt a csapatot, amelynek keretébe hirtelen a Polisszja adja a legtöbb játékost. Függetlenül attól, éppen ki irányítja a válogatottat, így kellett végigcsinálnunk ezt a válogatott időszakot. Talán több ponttal, de ez tulajdonképpen részletkérdés. Elkerülhetetlen volt számos új játékos behívása, új taktikai felállások próbálgatása, játékosok új szerepkörben való tesztelése, a csapatépítés már csak így működik.”

Írása végén a szerző „visszatér” a fogorvosi rendelőbe, és azon tűnődik, hogy bár tagadhatatlanul jobb a csapatszellem, vajon a korábban pályaedzőként dolgozó, csapatot most először irányító Andrea Maldera szövetségi kapitány megtalálja-e a végső gyógymódot: „Jobbra fordulnak a dolgok? A játékosok hangulatából ítélve a »fájdalomcsillapító« már hatni kezdett, ám ez csak az első vizsgálat volt egy olyan orvosnál, akinek a valódi szakértelme kérdéses, elvégre korábbi szerepkörében csupán az eszközök adogatása volt a feladata.”

A football.ua értékeli, hogy az Észak-Írország elleni 0–3-hoz képest sokat javult a csapat játéka, azonban a pontokban mérhető „tanulság” a hétfői nagyszombati meccsen is nulla lett. „Az ukrán válogatott ama szurkolói, akik az Észak-Írország elleni szégyenteljes vereség után megjegyezték, hogy »jobb úgy kikapni, hogy közben harcolunk«, máris lehetőséget kaptak arra, hogy átéljék ezt is. Igen, kemény küzdelemben kaptunk ki Magyarországtól, olyan futballt játszottunk, amely sokak tetszését elnyerte, azonban könnyen lehet, hogy elveszítettük a helyünket a 2028-as Eb selejtezőjének második sorsolási kalapjában. Ez olyasmi, amiről most sokan inkább nem akarnak beszélni, pedig talán kellene!”

A portál megállapítása szerint a már ismert problémák tárultak fel a magyarok elleni mérkőzésen: helyezkedési hibák rutinfeladatnak számító védekezési szituációkban, a középpálya nem tudott elegendő gólhelyzetet kidolgozni, a csatár kettős nem volt hatékony. „A csapat hozzáállása kétségtelenül dicséretes volt, ám a tabellán nem szerepel külön oszlop a »művészi értékért« járó pontoknak. Egyesek talán azt mondanák, hogy nem az eredmény a legfontosabb, de vajon ugyanígy vélekednének-e akkor is, ha négy pont és a harmadik hely helyett kilenc ponttal az élen állnánk?”

„Úgy tűnt, közel állunk ahhoz, hogy megtörjük az ellenfelet, ám a semmiből gólt kaptunk – mondta Miron Markevics, az egyik legtapasztaltabb ukrán edző, akit a Meta kért szakértői elemzésre. – Az ukrán csapat semmiképpen sem érdemelt vereséget. Viszont felesleges jó eredményben reménykedni, ha ilyen védelmi hibákat követünk el.”

A 75 éves tréner szerint „mindenki bizonyította, hogy az utolsó pillanatig hajlandó küzdeni”, ennek fényében talán illetlen a kritika, mégsem lehet elsiklani afölött, hogy kiütközött a megfelelő technikai tudás hiánya az ellenfél kapuja előtt („nincs értelme lőni, ha nem találjuk el a kaput, az akaraterő önmagában kevés”), ami pedig a kapott gólokat illeti: „Észak-Írország ellen is középről kaptunk gólt, és most is ez történt. (A második gólnál) hagytuk, hogy beadás érkezzen, de hogyan engedhettük meg (az első gólnál), hogy egy játékos nyugodtan lőjön Trubin kapujára az ötös sarkáról? Számomra ez érthetetlen.” Markevics elismeri, hogy az ukrán válogatott a mérkőzés egyes időszakaiban jó színvonalú futballt játszott, úgy véli, fontos, hogy a kedvezőtlen eredmény dacára ne álljon meg a fejlődésben, viszont: „Négy mérkőzésen vagyunk túl, véleményem szerint itt az ideje, hogy a szövetségi kapitány véglegesítse a kezdőcsapatot. Gyakorlatilag mindenkit láthattunk már játék közben.”

Az Ukrainszkaja Pravda az átmeneti egyenlítést jelentő ukrán gólt szerzőjét, Roman Jaremcsukot idézve állapítja meg: a támadójátékból hiányzott a kellő agresszivitás, és a végén nagyon rosszra fordultak a dolgok. „Sajnos kaptunk egy bizarr második gólt, ami teljesen kizökkentett minket, elvesztettük az önbizalmunkat, és ezzel vége is volt a mérkőzésnek – fogalmazott a csereként pályára lépő rutinos támadó. – De hiszek a vezetőedző elképzeléseiben, ismerem az elvárásait, tudom, hogy ez a stílus működni fog. Amint visszatérnek a sérült játékosok, Zincsenko, Dovbik, Misa Mudrik, mindenki, nagyszerű futballt fogunk játszani. Most türelemre van szükségünk, mert teljes újjáépítés zajlik. Tisztában vagyok vele, hogy a szurkolókat nem igazán érdekli, mit mondok, de türelem kell. Biztos vagyok benne, hogy nagy lehetőségek rejlenek a válogatottunkban.”

Játékbeli előrelépés, de pontok nélkül: Ukrajna kikapott Magyarországtól – így összegzi a mérkőzést a sport.ua, majd Ilja Krupszkij személyében egy elkeseredett játékost idéz. „Őszintén szólva nehéz bármit is mondani. Olyan érzés, mintha félbemaradt volna valami... Nem is szeretnék többet mondani – kesergett a válogatottban ezen az őszön bemutatkozó fiatal harkivi védő, aki persze kapott még kérdést, például, hogy igazságos eredmény született-e: – Szerintem nem. Jól játszottunk és támadtunk, de egy kis szerencsénk sem volt, és védekezésben is akadtak olyan pillanatok, amikor nem oldottuk meg jól a feladatot… Gyorsabban kellett volna reagálnom az ellenféllel szemben, talán akkor nem kapjuk az első gólt. Megnézem majd a visszajátszást… Jobban kellett volna játszanom… De ilyen a futball. Szeretnék bocsánatot kérni a szurkolóktól, akik kijöttek a stadionba, és azoktól is, akik a tévében követték a mérkőzést. Sajnos nem tudtunk olyan eredményt elérni, amit ünnepelhettek volna. A következő meccseken igyekszünk majd javítani.”