Korsós Attila játékra kész

Nem olyan régen, Bicskei Bertalan kapitánykodása idején még rendszeres játéklehetőséghez jutott a válogatottban, egy ideje azonban nemhogy a nemzeti tizenegy összetartásaira nem hívják meg, de klubszinten sem futballozik. Ami a legszörnyűbb az egészben, nem súlyos sérülés miatt van partvonalon kívül több, mint fél éve, hanem egy olyan betegség miatt, amelynek okát sokáig nem tudták megállapítani az orvosok. Fáradékonyság, véres vizelet – ezeket a tüneteket észlelte még az elmúlt év őszén Korsós Attila, ám hiába ment egyik kivizsgálásról a másikra, a doktorok csak a fejüket csóválták és tehetetlenül tárták szét a karjukat. Aztán a sokadik vizit végül eredményre vezetett, és a 11-szeres válogatott labdarúgó ma már abban bízik, hogy a nyári felkészülést valamelyik élvonalbeli klubnál kezdheti meg. – Fel tudja idézni azt a pillanatot, amikor először észlelte önmagán, hogy valami nincs rendben az egészségével?– Még október elején, az egyik edzést követően lett véres a vizeletem – elevenítette fel a történteket Korsós Attila. – A klubomnak, a Salzburgnak az orvosa kérdezte, hogy vannak-e fájdalmaim, és mivel nem voltak, azt mondta, nyugodtan tréningezzek tovább. Jött a téli szünet, a helyzet nem változott, ám ennek ellenére a salzburgi orvos azt mondta, elkezdhetek tréningezni. Csakhogy akkora már megmakacsoltam magam, és közöltem, amíg nem járok a baj végére, addig nem vagyok hajlandó edzeni. A győri kivizsgálás még nem vezetett eredményre, azonban Budapesten megállapították, hogy a vesémben egy hajszálér megrepedt, és az okozza a vérzést. – A diagnózis tehát megvolt, gondolom csak a megfelelő kezeléseken kellett átesnie, hogy újra egészséges legyen.– Így van, és ennek köszönhetően április közepére elmúlt minden baj. Egykori edzőimnek, Várhidi Péternek és Herédi Attilának a tanácsai alapján elkezdtem óvatosan mozogni, és ma már ott tartok, hogy a gyakorlatokat teljes erőbedobással tudom elvégezni. Úgy érzem, egyre jobb állapotban vagyok, semmi fájdalmam nincs. – Hogy megbízik egykori edzőiben, az érthető, de miért nem a salzburgi trénerek készítek fel önt? – Tavaly nyáron Salzburgban még két évvel meg akarták hosszabbítani a szerződésem, de jött a betegség, és végül felajánlottam, hogy közös megegyezéssel bontsuk fel a kétezerkettő nyaráig érvényes megállapodásunkat. A klubvezetők korrektek voltak, anyagilag nem jártam rosszul, igaz, ők pedig azonnal tudtak a helyemre másik játékost igazolni.– Egyszer sem gondolt arra, hogy esetleg abba kell hagynia a labdarúgást?– Többször is összeomlottam, hiszen a kivizsgálások nem vezettek eredményre. Amikor az orvosok nem tudtak mit mondani, akkor sem fordult meg a fejemben, hogy vége a futballnak. És nemhiába bizakodtam, ugyanis eljutottam odáig, hogy kijelenthetem, visszatérek a pályára. Szerencsére vannak érdeklődők, és én tudom, ha visszanyerem a formám, akkor újra a régi Korsós Attilát láthatják majd a szurkolók. – A válogatottság ma már csak emlék?– Távolinak tűnik egy esetleges újabb meghívó, de abban bízok, hogy egy év múlva olyan idényt tudhatok magam mögött, amelynek köszönhetően újra realitás lesz egy külföldi szerződés.