Már a továbbjutás a tét

A sorsolás egyik furcsasága, hogy miközben négy csapat – Egyesült Államok, Portugália, Oroszország, Tunézia – szerdán még csak a bemutatkozó mérkőzésén jut túl a világbajnokságon, addig Németország már a továbbjutást is kiharcolhatja. Amennyiben a Nationalelf Ibarakiban legyőzi Írországot, akkor bejut a legjobb tizenhat közé, mi több, ha a kvartett másik meccsén, a Kamerun–Szaúd-Arábia összecsapáson döntetlen születik, akkor a csoportelsőséget sem veheti el tőle senki.Aligha meglepő, hogy a szaúdiak elleni 8–0-s rekordsiker – a Nationalelf korábban még egyszer sem rúgott enynyi gólt, illetve nyert ekkora különbséggel vb-meccset – meghozta a németek torna előtt hiányzó önbizalmát. "Meggyőződésem, hogy legyőzzük az íreket – vélekedett például Michael Skibbe, a csapat másodedzője. – Az első perctől kezdve ugyanolyan agresszíven szeretnénk futballozni, mint tettük azt szombaton. Az íreknek kell hozzánk igazítaniuk a taktikájukat, nem nekünk kell hozzájuk alkalmazkodnunk. Szeretnénk csoportelsők lenni, azt gondolom, a nyolcad- és a negyeddöntőben utunkba kerülő ellenfelet is le tudjuk győzni.” A csoportelsőség azért is lenne fontos, mert a német szövetség a dél-koreai Szogvipóban foglalta le a németek szálláshelyét az egyenes kieséses szakasz elejére, abba a városba, ahol az E-csoport győztese játssza majd a nyolcaddöntőt a B-csoport másodikjával.Az összeállításon nem múlhat a németek diadala, lévén Rudi Völler csapatfőnök ugyanazt a tizenegy embert küldheti pályára, akik a szaúdiak ellen is kezdtek. Az egyetlen kérdőjel a combizombántalmak miatt cserét kérő Carsten Ramelow neve mögött állt, ám a doktorok gyors és hatékony munkájának köszönhetően a kapitánynak nem kell új védelmi parancsnokot keresnie. "Nincs okom változtatni a felálláson – jegyezte meg Völler. – Ugyanakkor nem szabad elbíznunk magunkat, Írország teljesen más kaliber, mint Szaúd-Arábia volt. A tipikus brit futballt bemutató írek Kamerun ellen sem vallottak szégyent, ráadásul ellenünk még jobban felszívják magukat. Persze, éppen elég információt tudunk rólunk, szigetországi légiósaink, Ziege és Hamann feltérképezte őket, ráadásul az egyik segítőm, Uli Stielike a helyszínen nézte végig az első meccsüket.”Említsük meg, hogy a Kicker Sportmagazin szakírói a 8–0-s sikert követően elővették a statisztikákat, és meglepő adatra bukkantak. 1937 májusában a Nationalelf Wroclawban 8–0-ra győzte le Dániát, majd az év hátralévő részében, gyakorlatilag változatlan felállásban szerepelve, az összes meccsét megnyerte.
Az írek természetesen azért lépnek pályára, hogy a németeknek még csak esélyük se legyen hasonló sorozat felépítésére. "Miért kellene félnünk tőlük, amikor egy olyan csoportból jutottunk tovább, amelyben két olyan együttes, Portugália és Hollandia is szerepelt, amely erősebb a jelenlegi német válogatottnál? – filozofált Mick McCarthy szövetségi kapitány. – Minden tiszteletem a szaúdiaké, de messze nem hozták azt a formájukat, mint mondjuk amilyenben az Ázsia-kupán játszottak. A németek halálos pontossággal fejezték be a támadásaikat, de ne ringassák magukat abba a hiú ábrándba, hogy mi is ugyanúgy védekezünk ellenük, mint az ázsiaiak. Emlékszem, a közelmúltban hét–nullára verték meg Kuvaitot, majd rögvest utána kikaptak Walestől. Mi pedig jobbak vagyunk a walesieknél.”
A huszonkettes keretből – a hazaküldött Roy Keane sztorija közismert – válogató McCarthy főképp abban bízik, hogy gyors csatárai – Duff és Robbie Keane – megforgatják majd a darabosabb német bekkeket, miközben hátul valahogy sikerül majd féken tartani a rajton triplázó Klosét. "Végtére is nem lehet minden meccsen mesterhármast szerezni. Ráadásul fejjel sokkal kevesebb lehetősége lesz próbálkozni, mint néhány napja” – vélte McCarthy.