Ôk mondták
Alexandre Guimaraes: – Nagyon nehéz mérkôzés volt, a kínaiak roppant szervezetten játszottak, meglepôen színvonalasan fociztak. Ám ahogy haladt a meccs, úgy jöttek a helyzeteink, és miután egyet kihasználtunk, elkaptuk a fonalat, és eldöntöttük a három pont sorsát. Borát nagyra értékelem, rengeteget tanultam tôle, nagyon büszke vagyok arra, hogy az általa irányított csapat ellen játszottunk.
Bora Milutinovics: – A világbajnokság már csak ilyen. Két meccsünk van hátra, a futballban pedig nem lehet tudni, mi fog történni. Nem játszottunk rosszul, az ellenfél kevés helyzetet teremtett, de értékesítette azokat. Érdekes volt Costa Rica ellen játszani, de az hatott meg leginkább, ahogy a kínaiak szurkoltak.
Ronald Gómez: – Ez roppant boldog pillanat, amit szeretnénk, ha Costa Rica népe is átérezne. Mivel nem ismertük a kínai válogatottat, az elsô félidôben nem kockáztattunk, visszafogottan játszottunk. A folytatásban viszont bátrabban támadtunk.
Ma Ming-jü: – Mindent megtettünk, de sajnos képtelenek voltunk kilencven percen át kellôképpen odafigyelni. A gólok olyan szituációkban születtek, amikor mi lassabban reagáltunk a történésekre, a Costa Rica-iak gyorsabban felfogták, mi is történik. Hullámzik a játékunk, ez az egyik leggyengébb tulajdonságunk.
Medford szerencsét hozott
A csapatok azzal a tudattal léptek pályára, hogy győzelem esetén lépéselőnybe kerülnek a második helyért folyó harcban. A a két kapitány régi ismerős, hiszen Alexandre Guimaraes tagja volt annak a Costa Rica-i válogatottnak, amely 1990-ben, Olaszországban továbbjutott csoportjából és amelynek a mostani rivális edzője, Bora Milutinovics volt a szakvezetője.A beharangozott húszezer kínai drukker jelenlétéről azonnal bizonyságot adott a fülsiketítő hangzavar, amely rögvest felharsant, ha a fehér mezben futballozó gárda átlépte a felezővonalat márpedig az első percekben ez gyakran megtörtént.
A Li Hsziao-penggel (fehérben) csatázó Walter Centeno mozdulata mintha azt sugallná, hogy ikszre végzôdött a mérkôzés, valójában a Costa Rica-iak simán nyertek
A Li Hsziao-penggel (fehérben) csatázó Walter Centeno mozdulata mintha azt sugallná, hogy ikszre végzôdött a mérkôzés, valójában a Costa Rica-iak simán nyertek
Egy-egy jobb indítással igyekeztek meglódulni a fürgébb játékosok (mindkét oldalon akadtak ilyenek), az első sárgát például egy ilyen szituációban szabálytalankodó Luis Marín kapta, teljesen jogosan. Kis ideig úgy látszott, mintha a "ticók” mezőnyfölényt alakítanának ki, de rövidesen kiderült, a kínai ellentámadások borzasztóan veszélyesek, egy-egy ilyen kontra végén rövid idő alatt kétszer is épphogy szögletre tudtak menteni a közép-amerikai védők.
A 20. percig kellett várni az első igazi helyzetre: Solís kapott remek indítást a jobb oldalon, bevitte a labdát a tizenhatosra, de ígéretes pozícióból rosszul célzott, telibe találva a szöget zárni igyekvő Csiang Csint. Szun Csi-haj talán az előbbi belépőnél sérült meg, mivel el kellett hagynia a pályát – ez komoly vérveszteségnek számított a kínai együttesben.
Az említett kínai kontrákból végül enyhe fölény kerekedett ki, legalábbis egy időre. Összességében hullámzó volt a játék – rácáfolva az esetleges lekicsinylő várakozásokra –, de a nagy helyzetek és legfőképp a gólok továbbra is hiányoztak. Wanchope és társai hellyel-közzel megmutatták, hogy ők a technikásabbak, de ezek a tizenhatos közeli kevergetések hatékonyság szempontjából meglehetősen satnyának bizonyultak.
Az első játékrész végén egy elpuskázott Costa Rica-i szabadrúgás-variáció után Jang Csent dobták támadásba a társak, ő 20 méterről, futtából tüzelt is, ám a labda a mellette ügető védő lábán lelassult, mire Erick Lonnisig eljutott.
Szemmel láthatóan elszántabban kezdtek rohamozni a felek a második félidő elején, láthattunk néhány távoli lövési kísérletet, de a kapusoknak még mindig nem kellett izomláztól rettegniük. Az 56. percben Vu Cseng-jin vágtatott fel a bal szélen, estében keresztbe vágta a labdát, a túloldalon érkező Jang Csen azonban nyolc méterről jócskán mellé lőtt.
Egy perccel ezután Hernán Medford lépett pályára, mégpedig a csalódást keltő Rolando Fonseca helyén. A ’90-es vb nagy öregje jó hatással lehetett a csapatra, mert a 61. percben – nem írhatjuk, hogy a semmiből, de elég váratlanul – vezetést szerzett Costa Rica! Ronald Gómezé az érdem mindenestül, hiszen nagyszerű sarkazást mutatott be, majd ahogy visszakerült hozzá a labda, szépen csavart a hálóba.
Négy perccel később Kína összeomlott. Kisszögletet rúgtak a lendületben maradó Costa Rica-iak, az iménti gólszerző, Gómez fordulásból a rövid sarok felé csavart, ott kibújt Mauricio Wright, és fejjel besimította a labdát a tehetetlenné merevedő Csiang Csin mellett. A találatot jegyző Wright azzal is kitűnt a mezőnyből, hogy neve rosszul, "Wrigth”-ként volt felírva a hátára, noha a FIFA nevezési listáján és egyéb forrásokban is az angolos változat szerepel.
Nem húzódtak vissza Alexandre Guimaraes tanítványai, a hátralévő időben is állandó nyomás alatt tartották a mérkőzést gyakorlatilag lélekben feladó ellenfelet. Kis híján háromgólosra növekedett előnyük a hosszabbításban, Gómez kilépett a védők közül, de lövés helyett inkább háromszor keresztbe cselezte magát az ötösön, és amikor elszánta magát, egy visszafutó védő a gólvonalon állva tisztázott.
Bora Milutinovics ötödik világbajnoki együttesének borzasztóan megnehezült a dolga. A brazil és a török válogatott közül legalább egyet meg kell vernie, ha tovább akar jutni, erre azonban csekély az esély.
Legfrissebb hírek
