Svédországi duplázás

– A verseny előtt gondolt arra, hogy címvédőként lép pástra? Jelentett némi pluszt az egy évvel korábbi sikere? – Nem, semmiféle pluszt nem jelentett. Ugyanúgy készültem, mint a többi Világkupára, vagyis szerettem volna minél jobban szerepelni, mondjuk a dobogóra felállni – mondta Kulcsár Krisztián. – Persze, ahogy haladtam előre a döntő felé, már eszembe jutott a tavalyi siker.– Milyen mezőny gyűlt össze Stockholmban?– A közepesnél erősebb, a menők közül csupán a franciák és az olaszok hiányoztak. Mivel hozzánk hasonlóan a németeknek is ez volt az utolsó válogatójuk, ők nagy létszámban jelentek meg, és pástra léptek kubaiak, amerikaiak és a vébé-ezüstérmes észtek is. – Az elődöntőben a tavalyi vébé-bronzérmes Lückét győzte le meglehetősen simán, 15:8-ra, majd az aranyérmes asszóban is csak tíz tust tudott bevinni önnek Malmgren. Egyáltalán volt, aki meg tudta szorongatni?– Nem volt szoros asszóm, tizenegy találatnál senkitől sem kaptam többet. Persze, csak az eredmények mutatnak sima győzelmeket, mert azért voltak izgalmas mérkőzéseim. – A novemberi világbajnokságon az aranyérmes csapat húzóembere volt, idén azonban a mostani volt az első Világkupa-döntős helyezése, igaz, ez a helyezés jobb nem is lehetett volna. Vagyis az idény végére belelendült.– Hát igen… egyéniben kicsit döcögősen indultam, nem úgy jött ki a lépés, mint szerettem volna, kétszer is a döntő kapujában estem ki. Csapatban viszont ott folytattuk, ahol a világbajnokságon abbahagytuk, két Világkupát is nyertünk. Edzőmmel, Kulcsár Győzővel most már egy éve dolgozunk együtt, ugyanazt az utat járjuk, mint eddig, és mire jönnek a világversenyek, a formám is "kisimul majd”, mint tavaly.