Remekül pótolta a hiányzó Fadigát

"Az a legfontosabb, hogy nyertünk. Most már láthatják, nem nyaralni jöttünk a világbajnokságra. Már el is kezdtük a felkészülést a negyeddöntőre” – jelentette ki röviddel a svédek elleni találkozót követően a 25 éves támadó. Pedig lenne mit ünnepelnie neki is és a csapatának is! A vb-újonc Szenegál már a negyeddöntőben jár, olyan csapatokon verekedte át magát, mint Franciaország (1–0), Dánia (1–1), Uruguay (3–3), valamint Svédország (2–1), és a japán–török párharc győztese ellen sem esélytelen. Henri Camara pedig azért ünnepelhet, mert ő szerezte a világbajnokságok történetének második aranygólját. Az elsőt egy bizonyos Laurent Blanc érte el négy évvel ezelőtt, a Franciaország–Paraguay nyolcaddöntőben. Camara is a nyolcaddöntőben volt eredményes. Blanc-ból később világbajnok lett. A példa tehát adott, de tartunk tőle, hogy Szenegálra sokkal rögösebb út vár, ha fel akar jutni a csúcsra…Igaz, Camara megszokta a rögös utat. Rengeteg szenegáli labdarúgóhoz hasonlóan ő is Európában lett befutott játékos – odahaza a Diaraf Dakarban futballozott –, ám az már meglehetősen szokatlan, hogy csak 22 évesen költözött át az öreg kontinensre. Ráadásul nem a szenegáli labdarúgók második hazájában, Franciaországban kezdte meg európai karrierjét, hanem Svájcban, a Neuchatel Xamax csapatában.
Méghozzá meglehetősen látványosan. Első idényében 20 mérkőzésen 12 gólt szerzett, ami jó ajánlólevelet jelentett a francia Division 1-be. A Strasbourg által kínált szerződést fogadta el, ám egyetlen percet sem futballozott az elzászi alakulatban. A strasbourgiak ugyanis Camara szerződtetése után döbbentek rá, hogy keretükben már foglalt az összes, Európai Unión kívülről érkezett labdarúgó számára fenntartott hely. Hatalmas baki, de ez semmit sem változtatott azon, hogy Camarának akkor még nem jött össze a franciaországi szerződés.

Visszament Svájcba, a Neuchatelbe, majd a téli szünetben áttette a székhelyét Zürichbe, a Grasshoppershez, ahol találkozhatott honfitársával, Pape Bouba Dioppal. A "szöcskékkel” azonnal bajnok lett, mindemellett nem lehetett felhőtlen az öröme. Csak 11 mérkőzésen jutott szóhoz, mindössze három gólig jutott, de a Sedan tetszését ezzel a produkcióval is elnyerte.
Az "Ardennek vaddisznói” előszeretettel foglalkoztattak szenegáli játékosokat, Henri Camara érkezésekor például már a fentebb emlegetett Diao és Moussa Ndiaye is a klub alkalmazottja volt. Gyorsan beilleszkedett, pazar őszi idényt teljesített, majd formáját sikerült megőriznie a 2002-es Afrikai Nemzetek Kupája rajtjáig is. A Maliban megrendezett tornán a szenegáliak egyik vezére volt, jelölték a torna legjobbjai közé, talán ez a sorozat tekinthető befutása pillanatának.
A világbajnokság előtt abban reménykedett, hogy helyet kap a kezdőcsapatban, ám Bruno Metsu szövetségi kapitány másképp gondolta. Az első meccsen nem játszott, a másodikon csere volt, a harmadikon az eltiltások miatt került be az együttesbe. A negyediken, Svédország ellen megint egy fegyelmezetlen csapattársának köszönhette a játéklehetőséget.
Ekkor már élt vele.