Ismét csalódtak a lila-fehérek

Tizenegyedik, ötödik, hatodik – ez az Újpest három utóbbi bajnoki helyezése.
Lássuk be, ez nem méltó a nagy múltú lila-fehér egyesülethez, amelytől a szurkolók által csak a győzelem az elfogadott, és a bajnoki cím lehet a cél.

Ôsszel még Kisteleki István irányításával kezdték a Megyeri útiak a bajnokságot, aztán télen váltottak, és érkezett Glázer Róbert. Az őszi szezon végén az Újpest a hatodik helyen állt, vagyis 22 forduló után a felsőházhoz tartozott. Kisteleki István egyébként ezt is ígérte a bajnoki rajt előtt, más kérdés, hogy amikor a szezon közepén jobb eredményeket ért el a csapat, már ő is bátrabban fogalmazott.

Kanyarodjunk vissza azonban egy kicsit a bajnokság előtti hetekre. Nagyon nehezen állt össze az újpesti keret, és az első forduló előtt még korántsem váltak valóra az erősítési tervek, s ez kapkodáshoz vezetett (valószínűleg ma már senki nem igazolná a román Danut Frunzát, akinek nem volt említésre méltó megmozdulása ebben a bajnokságban). A lilák nagy szerencséjére azonban érkezett Robert Vagner, valamint Dejan Poljakovic, és e játékosokkal némileg erősödött a csapat (ezzel kapcsolatban vegyük figyelembe, hogy távozott Urbán, Terjék és Bíró, azaz meghatározó labdarúgók igazoltak el a Megyeri útról).

A kupában a lila-fehérek az Üllői úton tizenegyesekkel továbbjutottak a Ferencváros ellenében, a Megyeri úton kiütötték a Kispestet (7–2), ám közvetlenül ezután 4–0-ra kikaptak Debrecenben, vagyis igencsak rapszodikus játékot mutattak be. Egy-egy mérkőzésre –gondoljunk csak arra, hogy az Újpest győzte le először, mégpedig vendégként a későbbi bajnok Zalaegerszeget – sikerült összeszednie magát a gárdának, ám összeségében ez sem volt elég kiugró eredmény eléréséhez.

Télen aztán Kisteleki ment, és jött a helyére Glázer –ám ő sem tett csodát, hiszen néhány napja ismét új edzője van a lila-fehéreknek. És érkezett a megváltóként, zsonglőrként beharangozott brazil Túlio, akiről kiderült, hogy már öreg a magyar focihoz is, jött a cseh Radek Sloncík és Lubos Kozel, a romániai Piroska Attila, valamint a Videotontól visszacsábított Szlezák Zoltán. A Megyeri útiak előbb Dunavarsányban, majd Törökországban edzőtáboroztak, így minden adott volt ahhoz, hogy jobban szerepeljenek az új szezonban, ám nem sokat léptek előre… Sőt, a helyezést tekintve semmit, hiszen a hatodik helyet tudták csak megtartani. Viszont megnyerték a Magyar Kupát, tegyük hozzá, nem könnyen, mert az elődöntőben tizenegyesrúgásokkal győzték le a másodosztályú Tatabányát, majd a hosszabbítás utolsó pillanatában szerzett góllal verték meg a Haladást.
–A tavaszra kitűzött célunk az volt, hogy április elejére állapítsuk meg közösen, mely posztokra kell igazolnunk játékost –kezdett bele az elmúlt fél év elemzésébe a már távozott szakvezető Glázer Róbert. –Ezt meg is tettük, mégpedig együttműködve a klub vezetőivel. Azt terveztük, hogy megnyerjük a Magyar Kupát, és kialakítunk egy olyan gárdát, amelyik a következő bajnokságnak úgy vághat neki, hogy végig harcban állhat a bajnoki címért. Úgy érzem, hogy a csapat Dunavarsányban és Törökországban is jól felkészült.

Ám a gondok is valahol a táborozás idején kezdődtek, hiszen megérkeztek a cseh játékosok, akikkel volt probléma bőven.
–Sajnos, Radek Sloncík és Lubos Kozel is sérülten érkezett. Kozel rengeteg edzést hagyott ki, ez pedig meglátszott a tavaszi teljesítményén. A többiek, mondjuk így, végigcsinálták a felkészülést, de ők ketten alapembernek számítanak. Az első két bajnokit és a kupanegyeddöntőt megnyertük, így három sikerrel kezdtük az idényt.

Ezután következett a Ferencváros elleni, Üllői úton vívott mérkőzés, amellyel azóta is riogatják egymást az újpesti drukkerek.
–Az a mérkőzés volt a szezon egyik mélypontja. Sajnos, azon a találkozón meglátszott Lubos Kozelen, hogy nem tudott teljes értékű munkát végezni a felkészülés ideje alatt. Menet közben a hadrenden is változtatni kellett. A négy, négy, kettes felállás helyett a három, négy, hármast próbálgattuk, és nem ment könnyen az átállás. Mindenki tisztában volt azzal, hogy csapatot építünk, ilyenkor pedig előfordul, hogy veszít a csapat. Azzal természetesen én is egyetértek, hogy a Ferencvárostól nem kaphat ki az Újpest, pláne nem úgy, ahogyan mi…

Mi volt a legnehezebb a csapatépítésben, mivel volt a legtöbb gond?
–Sajnos a labdakihozatalunk nem volt az igazi, a védekezésünk sem volt jó, mert nagyon sok gólt kaptunk. A támadójáték is akadozott, így mondhatom, hogy volt probléma bőven. Azonban dolgoztunk lelkesen, ezért is lepett meg, hogy már a kupadöntő előtt is hallottam, hogy leváltanak a bajnokság végén. A pletykák eljutottak hozzám, de nagyon rosszul esett, hogy csak a felkészülés kezdete előtt egy héttel szóltak nekem. Ennek ellenére természetesen sok sikert kívánok a csapatnak a továbbiakra.

Többször említette a tavasz során, hogy a játékosok dekoncentráltak. Mi volt ennek az oka?
–Ebben a szezonban a kupára, a Ferencváros elleni hazai és az MTK-val szembeni idegenbeli mérkőzésre felpörgött a csapat. A Videoton elleni találkozó volt az abszolút mélypont, de a Dunaferr és a ZTE elleni elveszített hazai meccseken nyerhettünk volna, ha jobban figyelnek a labdarúgók. Nehéz megmagyarázni, hogy egy tartalékos gárda miképpen tudja szombaton legyőzni az FTC-t, és három nappal később miért kap öt gólt Székesfehérvárott. Szégyenteljes volt az a találkozó. Előttem tavasszal két út volt: választhattam, hogy eredménycentrikusan vagy pedagógia módszerekkel alakítom ki a jövő Újpestjét, és én az utóbbit választottam. Nyolc külföldi játékos volt a keretben, akiknek meg kellett szokniuk az új közeget, többek közt ezért is minimum fél év kellett arra, hogy kialakuljon egy gerinc. Természetesen ezeket figyelembe véve is jobban kellett volna szerepelnie az együttesnek. A Kispest elleni meccs után éreztem, hogy a játékosok megnyugodtak, bekerültek a legjobb hat közé, majd megnyerték a kupát is, és bizony nehezen voltak motiválhatóak.

Mi lesz önnel, van-e ajánlata?
–Amikor még Újpesten voltam, kerestek, de nem tárgyaltam egy csapattal sem, mivel élő szerződésem volt. Kicsit megviselt a leváltásom körüli hercehurca, ezért most pihenek, amikor csak lehet, kikapcsolom a telefonom, és igyekszem feltöltődni.