Ausztria: közel, mégis távol

Grazer AK vagy Újpest – ez itt a kérdés Halmosi Péter esetében. Az ezidáig a Haladást erősítő ballábas futballista ugyanis nemrég úgy döntött, bár ezer szállal kötődik a vasi egylethez, itt az ideje a váltásnak. Az édesapjához hasonlóan a magyar válogatottban is megfordult játékos nem titkolja, ha rajta múlik, a költöztető kocsinak a rövidebb, Szombathely–Graz utat kell majd megtennie.
– Az elmúlt napokat az osztrák klubnál töltötte, és információnk szerint a GAK vezetőinek minden vágyuk az, hogy önt a csapatukban láthassák. Jól tudjuk?
– Bizony jól – válaszolta Halmosi Péter. – Kint jártam Grazban, körülnéztem, edzettem, tárgyaltam, és összefoglalva annyit mondhatok: jól sikerült kiránduláson vagyok túl.
– Olyannyira jól, hogy, ha minden igaz, egy szerződéstervezettel a zsebében tért haza.
– Méghozzá egy nagyon korrekt tervezettel.
– A részletek publikusak?
– Azt, ugye, megérti, hogy konkrét összegekről nem beszélhetek. Az viszont nem titok, hogy három évre vinnének, illetve, hogy Ausztriában jóval többet keresnék, mint itthon. Ráadásul a papírokon rögzített pénzt nettóban kapnám meg, elvégre a magyarországi szokásokkal ellentétben a labdarúgók nem vállalkozókként vannak bejegyezve, hanem alkalmazottakként, így fix pénzt kapnak, nem kell ide-oda fizetniük. Amit még feltétlenül elmesélnék ezzel kapcsolatban: a tervezetet lefordíttattam, megmutattam egy ügyvédnek, ő áttanulmányozta, majd csak annyit mondott, ilyen tiszta szerződést még életében nem látott…
– Akkor már alá is írta?
– A legnagyobb bánatomra, még nem… A Haladás elöljárói tudniillik kitalálták, hogy nevelési költséget kérnek értem.
– Ha az édesapja kérné, még csak megérteném, na de így…
– Ne csodálkozzon, mert a tavaly meghozott szabály szerint jogos a vezetők követelése: a más egyesületekhez igazoló huszonhárom éven aluli futballisták játékjogáért cserébe valóban jár némi pénz. Az már az én pechem, hogy három hónap múlva töltöm be a huszonhármat… Gondolom, a szombathelyiek most kiszámolták, az elmúlt esztendőkben mennyit költöttek rám, mennyi volt a mezem, mennyit fizettek a velem foglalkozó edzőknek, menynyit dolgozott miattam a pályamunkás, és ezt az összeget szeretnék behajtani a graziakon. Ám ismétlem, annak ellenére, hogy kicsit meghökkentem ezen, a követelés jogos.
– Más kérdés, hogy az osztrákok mit szólnak ehhez…
– Üzentek, hogy ne izguljak, mindent elrendeznek. Úgyhogy most azt várom, miként végződik a két fél tárgyalása. Amint megegyezés születik, én már indulok is Grazba. Kicsiny gond, hogy legkésőbb vasárnap estig alkut kellene kötniük a vezetőknek.
– Miért is?
– Mert hétfőn választ kell adnom az újpestieknek. A képlet, mondhatni, egyszerű, ha a Haladás addig megállapodásra jut a GAK-kal, Ausztriában folytatom, ha nem, akkor a Megyeri úton.
– Szíve szerint Grazba menne, nemde?
– Való igaz, ehhez lenne leginkább kedvem. Megdöbbentő volt számomra, mekkora különbség van az ausztriai, illetve az itthoni körülmények között. Bár az osztrákok focija nem sokkal jobb, mint a miénk, minden más szempontból előttünk járnak. Most hosszasan sorolhatnám, miben lenne érdemes követni őket, de inkább maradjunk annyiban, hiába választja el csupán száztíz kilométer Szombathelyt és Grazot, a távolság sokkal nagyobb…