A végére elfogyott a szufla

Vegyes érzelmek közt hányódik Szenegál népe. A vb-hősök hiába pofozták félre sorban az erősebbnél erősebb ellenfeleket – vagy játszottak velük döntetlent –, a papíron talán legkönnyebbnek vélt riválisról, Törökország válogatottjáról "lepattantak”. Ami egyrészt megdöbbenést és határtalan elkeseredettséget váltott ki a nyugat-afrikai országban, de nem nyomta el teljesen a büszkeség és a boldogság érzését, arról nem is beszélve, hogy egyesek már a 2006-os világbajnokságra gondolnak. (A földrész többi országában egyébként szintén nagyon szomorúan vették tudomásul a történteket, néhol úgy emlegetik Dioufékat, hogy "a mieink”.)Természetesen azonnal megszólalt Abdoulaye Wade, Szenegál köztársasági elnöke, aki fanatikus szurkoló hírében áll. "Nagyon büszke vagyok a hazánkat képviselőkre, akik megmentették Afrika becsületét. Ezt én győzelemnek érzem” – jelentette ki a prezident, hozzátéve, hogy országos ünneplésre hívja fel honfitársait a válogatott hazatérésének napjára. Kollégája, Mali első embere, Amadou Toumani Tour azt üzente, hogy "ezek a fiúk minket is büszkévé tettek, gratulálok és köszönöm nekik a sok örömet, amit szereztek nekünk”, egy nigeri rádió pedig így örült: "remek jel, hogy végre megijesztettük a nagyokat” (igen, így, többes szám első személyben).
Hasonló reakciókat jegyezhettünk föl a válogatott tagjainak részéről is, azzal a különbséggel, hogy az erőviszonyokat jobban ismerő, realistábban gondolkozó játékosokat nem rázta meg annyira a vereség, mint az otthoniakat. S talán világosabban látják pompás szereplésük várható hozadékát. "Sajnos ma minden eddiginél nehezebb volt a dolgunk. Három hét alatt mindent kiadtunk magunkból, ami bennünk volt. Rengeteg szép élménnyel gazdagabban megyünk haza, és tudjuk, hogy fényes jövő áll előttünk, hiszen ez egy rendkívül tehetséges társaság. A szenegáli labdarúgásnak nincs oka aggodalomra” – fogalmazott Aliou Cissé, a csapatkapitány.
Khalilou Fadiga rátett még egy lapáttal: "Négy év múlva még erősebben jövünk vissza. Kicsit csalódott vagyok, mert szerettünk volna az első afrikai együttes lenni, amely bejut a vébé elődöntőjébe, nagyon közel voltunk a történelmi tetthez. Habár ha jobban belegondolok, az is történelmi jelentőségű, amit eddig véghez vittünk” – javította magát az Auxerre 27 éves középpályása. "A saját teljesítményemmel elégedett vagyok, de még fontosabb, hogy a legjobbat nyújtottuk, amire képességeinkből tellett. Az emberek láthatták, nem csaljuk a játékot, és beképzeltek sem vagyunk. Emlékezni fognak, milyen stílusban és lelkesedéssel fociztunk ezen a tornán. Nem volt szerencsénk, de igazán klassz dolgot műveltünk” – pedzegette az eljövendő halhatatlanságot Fadiga.

Nincs keserűség a gárda tán legnagyobb sztárja, El-Hadji Diouf szívében sem, annak ellenére, hogy – bármily hihetetlen – egyetlen gólt sem szerzett a vb-n. A jelek szerint ez meg sem fordul a fejében. "Kiscsapatként érkeztünk, de óriásokként térünk haza. A végén elpártoltak tőlünk a futball istenei, de azért nem vallottunk szégyent. El kell ismernem, a törökök jobb fizikai állapotban voltak, mint mi. Jómagam rengeteg mérkőzést játszottam az elmúlt évben a Lensban és a nemzeti tizenegyben, de persze nem ezen múlt. Törökország egyszerűen jobban játszott nálunk. Az aranygólt nehéz elviselni, de hát ilyen a játék, egyszer vége kellett szakadnia a menetelésünknek. Nehezen lettünk volna képesek ennél többre” – hangzott a példásan józan értékelés.
Ha már Diouf az erőnlétet említette, megjegyzendő, a kevés kritikus szenegáli vélemény többsége azt veti Bruno Metsu szemére, hogy a nyilvánvalóan fáradt futballisták egyikét sem cserélte le, ami egy hosszabbításos meccsen enyhén szólva is luxus. Anynyit maga a szövetségi kapitány is elismert, hogy "talán elfogyott a szuflánk”. A jövőről szólva úgy vélekedett, egy ilyen vb után nehéz lesz visszarázódni az afrikai versenysorozatokba, de szerencsére a játékosok nagy küzdők, és eltökélték, hogy hamarosan nyernek valamit.