Afrika szereti Metsut

Afrika nem tekinthet vissza jelentős világbajnoki múltra. Bár már a második tornán, 1934-ben részt vett Egyiptom, a kontinens következő megjelenésére egészen 1970-ig kellett várni, amikor is Marokkó jutott el a legjobbak mezőnyébe. Egyikük sem játszott jelentős szerepet. Attól fogva mindegyik világbajnokságon képviseltette magát a fekete kontinens, és Kamerun 1990-ben el is ment egészen a nyolc közé, ott azonban hatalmas küzdelemben kikapott Angliától, és kiesett. Egészen múlt szombatig ez volt afrikai válogatottól a legjobb eredmény, és az újonc Szenegálon volt a sor, hogy valóban történelmet írva a négy közé kerüljön.Nem sikerült, így Bruno Metsu csapata nem javított csúcsot, csupán beállította azt. A törökök elleni aranygólos vereséget követő pillanatokban a szenegáli játékosok szemlátomást nem hitték el azt, ami történt. A kapitány azonban bement hozzájuk, átölelte sorban mindannyiukat, és ők ezután kimentek a szurkolókhoz, hogy megköszönjék nekik a biztatást.
"Én is megköszöntem nekik a játékukat, elmondtam, hogy büszke vagyok rájuk, és emlékeztettem őket, hogy nagyot alkottunk a kiesés ellenére is – nyilatkozta később Bruno Metsu. – A végén már olyan hangulat kerekedett a szurkolók szektora előtt, mintha mi nyertünk volna, de egyáltalán nem bántam. Tudom, valahol csalódottak a fiúk, de nem vallottak szégyent, sőt, csodálatosan szerepeltek, és inkább ezt érezzék, mert akkor még ennél is nagyobb eredményeket fognak elérni.”

A 48 éves Bruno Metsu másfél esztendeje irányítja a szenegáli válogatottat – ezt megelőzően rövid ideig Guinea szövetségi kapitányaként dolgozott –, és ilyen rövid idő alatt is hatalmas nép- szerűségre tett szert. A szurkolók imádják, a játékosok felnéznek rá, hisznek neki, és ennek köszönhető, hogy ötvözni tudták a játékosságot az európai taktikai fegyelemmel. Sokak szerint ez utóbbit túlzásba is vitték a negyeddöntőben, mert nem a szokásos szellemes támadójátékkal, hanem egy óvatosabb, már-már alibibe hajló taktikával futballoztak a törökök ellen.
"Aki azt hiszi, hogy vigyázatlanul neki kellett volna rontanunk az ellenfélnek, az nem ismeri ezeknek a meccseknek a lélektanát – utasította vissza a vádakat. – A törökök remekül játszották be a labdákat a védelmünk mögé, ha jobban kinyílunk, már a rendes játékidőben simán kikapunk. Azt elismerem, hogy nem támadtunk nyíltan, de a tét olyan nagy volt, hogy nemigen vállalhattunk túl nagy kockázatot. A két csapat tudása között nincs különbség, nekik volt egy lehetőségük, amit kihasználtak, és ezen a napon mi bizonyultunk balszerencsésnek.”

A francia edző nagyszerűen érzi magát Afrikában. Vele is meg lehetnek elégedve, amit az bizonyít, hogy tavaly neki ítélték a földrész legjobb edzője címet, amelyet a világbajnoki szereplés után az idén ismét könnyen megkaphat. Arra is van bizonyíték, hogy hamar megbarátkozott az országgal és lakóival: márciusban megnősült, és szenegáli hölgyet vezetett az oltár elé.
"Maradéktalanul meg vagyok elégedve a csapattal és annak minden játékosával – mondta. – Csodálatos közösséget alkottak, élmény volt minden együtt eltöltött perc. Erős válogatottak ellen arattak sikert, legyőzték a világbajnokot, nem kaptak ki Dániától és Uruguaytól, nyertek a svédek ellen, s csupán a kiszámíthatatlan hosszabbításban szenvedtek vereséget a negyeddöntőben a roppant erős törököktől. Ez elismerésre méltó teljesítmény. Ez a csapat most reményt és hitet adott Szenegálnak és egész Afrikának, megmutatta, hogy érdemes dolgozni, érdemes a labdarúgást fejleszteni, mert egyenrangú ellenfelei lehetünk a világ legjobbjainak is. Büszke vagyok, hogy ennek a kalandnak én is a részese lehettem.”