Hollandia bukott Berlinben

A nyolcas döntő (amelynek házigazdája a brazíliai Belo Horizonte és Recife lesz augusztus közepén) résztvevői között már nagyobb a differenciálás: a Világliga aranyérmese félmillió dollárt, a második ennek a felét, a harmadik 150 ezret kasszíroz pluszban, de a hetedik-nyolcadik helyezettek is 40 ezret bevételezhetnek. Érdekesség, hogy minden meccs után 500 dollár illeti a győztes játékosait, a vesztes csapat röplabdázói ennek felével kénytelenek megelégedni – vagyis az egyéni díjazás is külön hajtóerőt jelent.
Az idény első találkozóját a németek és a hollandok vívták a berlini Max Schmelling Sportcsarnokban, 3400 néző előtt. A hazaiak nyolc esztendő után (tudni kell: 1995–2000-ig nem indultak a Világligában) először nyertek újra mérkőzést az elitsorozatban, miután 3:1-re jobbnak bizonyultak az elmúlt évek alatt egyre középszerűbbé váló narancsmezesek ellen. Stelian Moculescu együttesében duplán örülhetett Ralph Bergmann, aki századik alkalommal húzhatta fel a válogatott mezét.
Az olaszok Kínában jártak sikerrel azok után, hogy a két csapat legutóbb az 1999. évi Világkupán találkozott egymással. A Világligát eleddig nyolcszor megnyerő (205 találkozójuk 78 százalékán diadalmaskodó) taljánok bő keretéből hárman – Bernardi, Bovolenta, Meoni – hiányoznak a tavalyi Európa-bajnoksághoz képest, de az ázsiai óriásállamba Papi, Cisolla, Giani és Corsano sem utazott el. Mindezek ellenére Andrea Anastasi gárdája öt játszmában nyert az 5000 szurkoló által támogatott kínaiak ellen.