A szeretet lassító ereje

Az ötödik világbajnoki cím elhódítása óta áll a bál Brazíliában. A fieszta valójában már a vb első csoportmérkőzései után megkezdődött, ám az események helyi idő szerint vasárnap reggel pörögtek fel igazán: a Világkupa újbóli megszerzésének pillanatában hatalmas embertömegek lepték el a városok és a falvak utcáit, s az emberek lankadatlanul énekelve, táncolva várták a hősök hazatérését.
A nagy pillanatra egészen kedd délig (változatlanul helyi időről van szó) kellett várni a szurkolók egy részének, ugyanis ekkor szállt le a brasíliai repülőtéren a vadászgépek díszkíséretében érkező, győzelmi színekben pompázó Boeing. A csapat tagjai a szurkolókhoz hasonlóan már a lefújás pillanatában megkezdték az ünneplést, és a tempóból még a repülőn sem vettek vissza: a fedélzeten, ahol több brazil újságíró is helyet kapott, előkerült a Világkupa, s csakúgy, mint a jokohamai stadionban, kézről kézre járt – még a sajtó képviselői is magukhoz ölelhették a hallatlanul becses ereklyét.
A majdnem egynapos út végén, de még akkor, amikor a repülő gurult a leszállópályán, Cafú és Luiz Felipe Scolari szövetségi kapitány együttes erővel kitűzte a nemzeti lobogót a gép elejére. A megállást követően a csapat kapitánya lépett ki elsőként a tomboló szurkolók elé, kezében a trófeával. Utána Scolari és a szövetség elnöke, Ricardo Teixeira következett, majd szép lassan a többiek is előbukkantak. A drukkerek között elvonuló játékosoktól még a biztonságért felelős katonák is autogramot kértek, de szinte senki sem járt sikerrel, mert a hősök azonnal a repülőtér egyik luxustermébe vonultak, ahol illusztris vendégek (köztük több miniszter) társaságában elfogyasztottak egy italt. Innen villamosokkal (!) indultak tovább a főváros főterére – eredetileg tűzoltóautókkal vágtak volna neki az útnak, ugyanis kedden ünnepelték a tűzoltók napját, de a hatalmas tömeg miatt ezt a megoldást tartották biztonságosabbnak a szakemberek –, ahol a külön erre az alkalomra felépített rámpa előtt mintegy 150 ezren vártak rájuk.
A tervezett program – éppen az emberáradat miatt, a térig vezető szakaszon ugyanis mintegy 350 ezren álltak sorfalat – jócskán csúszott, a menet egy óra alatt csak az út egyötödét tette meg, holott a játékosoknak ekkorra már Fernando Henrique Cardoso köztársasági elnök társaságában kellett volna integetniük az egybegyűlteknek. A lassú tempónak volt persze előnye is: a játékosok alaposabban megcsodálhatták a légierő gépei által az égre varázsolt "Megvan az ötödik” füstfeliratot, a Brasília katedrálisra kifeszített óriási sárga-zöld zászlót, valamint a parlament nemzeti színekben pompázó, öt hatalmas csillaggal ékesített két toronyépületét.
"Csak most, hogy hazatértünk és szembesültünk ezzel a földöntúli örömmel, fogjuk fel igazán, hogy világbajnokok vagyunk” – mondta a Peléhez hasonlóan 12 világbajnoki gólt számláló Ronaldo, míg a Madridban élő Roberto Carlosból előtört a hazafi: "Gratulálok a népünknek! A kedvesség és a szeretet, amellyel a focihoz közelítenek, igazán lenyűgöző. A brazilok sokkal jobb sorsra érdemesek. Brazília a világ legjobb országa, és mindörökké az is marad.” A torna előtt a szurkolók által rengeteget kritizált Rivaldo sem tudott betelni a fogadtatással: "Ez egy egyszeri és megismételhetetlen élmény az ember életében. Négy éve sajnos nem ünnepelhettünk, de el sem tudtam képzelni, hogy a karrieremben még egy olyan törés bekövetkezzen. Nagyon fáradt vagyok, de az emberek öröme erőt ad a talpon maradáshoz.” A csapat végül ötórás késéssel érkezett meg a Tres Poderes térre, ahol a játékosok végre kiállhattak a köztársasági elnök mellé, és köszönthették az egybegyűlteket.
A brasíliai látogatás történetéhez tartozik még, hogy a repülőtéren tartották a válogatott csomagjait, hogy tételesen is átvizsgálhassa azokat a vám- és pénzügyőrség – ugyanis az a tapasztalat, hogy a brazil játékosok előszeretettel lépik túl a megengedett 500 dolláros vámmentes keretet, és ezt elfelejtik közölni az illetékesekkel…
Lapzártánkkor a poggyászok nélkül, de a világbajnoki serleggel a birtokában folytatta útját a küldöttség Rio de Ja-neiro felé, viszont a Copacabana népe már nem találkozhatott a teljes brigáddal, ugyanis a bahiaiak, Dida, Vampeta, Júnior és Edílson az állam székhelye, Salvador felé vették az irányt. A tervek szerint ők négyen egy nyitott autón vonulnak majd végig egészen az ottani főtérig, és szerdán átveszik a Bahiai Érdemrendet Otto Alencar kormányzótól. Az utolsó helyszínen, Sao Paulóban már Scolari kapitány sem lesz ott az ünneplőkkel, ugyanis a tervek szerint Rióból szülővárosába, Porto Alegrébe repül. Unatkozni ott sem fog…