Thorpedo újra támadásban

Az atlétáktól az úszók vették át a főszerepet a Nemzetközösségi Játékokon. Ian Thorpe, a még mindig csak 19 esztendős ausztrál úszólegenda nem kisebb célt tűzött maga elé, mint hogy hét számban győz Manchesterben. Hogy ez sikerül-e neki, egyelőre nem tudni, de azt igen, hogy bombaformában van. 400 méteres gyorsúszásban nemes egyszerűséggel újabb világcsúcsot állított fel. Grant Hackett személyében kiváló ellenfele, vagy legalábbis kísérője akadt. Az 1500 méter specialistája, mint korábban megannyiszor, most is sokáig tartotta vele a lépést, de végül "Thorpedo” lassúnak, lomhának tűnő mozdulatai kamatoztak. Na ja, könnyű annak, aki 52-es lábmérettel bír. Egy-egy lábtempójánál tenger-, de legalábbis medencerengéseket jegyeznek fel a szeizmográfusok, szökőár csap fel a nyomán. Így könnyű, mondhatnánk, ám az adottság még nem minden. A fiatal úszózsenit egy nem mindennapi barátság hajtja az újabb győzelmek és rekordok felé. Még az 1998-as vb előtt történt, hogy a mindössze 15 éves kamasz legjobb barátja beteg lett. Gyógyíthatatlanul beteg. Legalábbis az orvosok azt mondták. Ian akkor azt mondta, ha ő egyre jobban és jobban úszik, bebizonyítja, hogy semmi sem lehetetlen. Akkor világbajnok lett, a rák pedig szép lassan elkezdett javulni. Mára már híre-hamva a betegségnek, Thorpe azonban akkora lendületet kapott ettől, hogy azóta megállíthatatlan.
Egy másik világcsúcsot is feljegyezhettek az uszodában. Az angol Zoe Baker a berlini úszó Eb helyett a Nemzetközösségi Játékokat választotta. Számára nyilván nagyobb megtiszteltetés II. Erzsébet gratulációját fogadni, és esetleg együtt ebédelni a királynő- vel, mint a kontinens legjobbjaival viaskodni. A hazai medence, a közönség annyit lendített rajta, hogy az 50 méteres mellúszás elődöntőjében meg sem állt 30.57 másodpercig, ami új világcsúcsot jelent, s ez még akkor is hallatlanul nagy eredmény, ha nem olimpiai számban született. "Ôszintén szólva, így terveztem. Már most csúcsot akartam úszni, hogy a szerdai fináléban csak a győzelem kiharcolására kelljen figyelnem – mondta magabiztosan a 26 éves szigetországi versenyző, aki a tavalyi fukuokai világbajnokságon bronzérmet szerzett ebben a számban. – Éreztem, hogy jó eredményre lehetek képes.” Baker egyébként a dél-afrikai Penny Hayns három évvel ezelőtti rekordját adta át a múltnak.
Colin Jackson 110 méteres gátfutásban nagy dobásra készülődött. A 35 éves világcsúcstartó példátlanul sikeres karrierjének méltó lezárását tervezgette. Egy Nemzetközösségi Játékokon és egy Eb-n szerzett arannyal akart búcsút inteni a nagy világversenyeknek. Manchesterben azonban elbukott. Szerencsére csak képletesen, egy ezüstöt azért szerzett a dél-afrikai Shaun Bownes mögött. A győztes maga is meglepődött, amikor fél távnál nem látta maga mellett Jacksont, aztán köszönte szépen, és hazaért. "Sajnos már a rajt pillanatában éreztem, hogy elszúrtam – mondta Jackson. – Túl nagy lendülettel jöttem ki a rajtgépből. Közel kerültem az első gáthoz, és attól kezdve már csak kapaszkodtam Shaun után. Ez döbbenetesen nagy sokk a számomra.” Akkora, hogy még a győztes is őt vigasztalta. De a szép búcsúra még mindig megvan a sansz Münchenben. Feltéve, hogy a rekorder fel tudja dolgozni magában ezt a traumát. Persze ennél nagyobb feladatokat is megoldott ő már rendkívül hosszú pályafutása során.