Van némi hiányérzetünk

Nehéz mérleget vonni. Kiss László szövetségi kapitány Berlin előtt öt-hat éremben gondolkozott. Hét lett belőle. Akár még elégedett is lehetne. Nem az… Eszébe sem jutott volna ugyanis, hogy Kovács Ágnes nem tesz be egy-két medált a közösbe. Nem tett. Kiss az aranyérmet is tőle remélte. Hiába. Arany. Kulcsszó. Mert hiába a tetemes éremmennyiség – csak a németek, az ukránok, az olaszok a svédek és az oroszok nyertek hétnél több medált – ha nincs közte a legfényesebből. Ha lenne, más fényben tűnne fel a tizenkét országos csúcs, egyéni rekord, a sok negyedik és ötödik helyezés. Szembeötlő, valami elkezdődött. Két éve, a helsinki Eb-n négy érmünk volt, más kérdés, hogy abból három arany. Most hét. Szembeötlő a fejlődés, ám a kapitány sem tud elvonatkoztatni attól, hogy hosszú évek után Európa-bajnoki győzelem nélkül utazott haza a csapat."A statisztika szerint hatvan pontot szereztünk, a pontszámok tekintetében sohasem szerepeltünk ilyen jól. Tizenkét felnőtt országos csúcs született, volt olyan nap, amikor minden számban volt döntősünk, szinte mindenki megjavította a legjobbját, nyertünk hét érmet, ennek ellenére mégis van hiányérzetem. Igen, az aranyérem miatt. Egyénileg nézve: Risztov Éva berobbant Európa legjobbjai közé, most még nem tudott nyerni, de bőven lesz még rá lehetősége. Batházi István négyszáz vegyesen bebizonyította, hogy a legjobbak között a helye, és örömteli a fiatal Flaskay Mihály szereplése is ötven mellen. Ott ezüstérmes lett, bízom benne, hogy idővel százon is odaér a dobogóra. Güttler Karcsi hatodvirágzását élte Berlinben, a bronzérme, a teljesítménye mindenki előtt példa lehet. Szinte mindenkivel elégedettek lehetünk, a fiatalok hozták magukat, Reményi Diána például élete első felnőtt Eb-jén három számban is döntőbe került, egyedül Kovács Ági szereplése szomorít el. Meg fogjuk találni a gyengélkedés okát, biztos vagyok benne, hogy a jövő évi, barcelonai világbajnokságon ismét a régi Kovács Ágit láthatjuk majd a medencében” – összegzett Kiss László.