Szomorú, hiszen jelen állás szerint a bajnokságban villogó támadók a válogatottban képtelenek jó formát mutatni. Holott ha valakiktől, hát tőlük várható el leginkább a gólszerzés. Tököli alighanem a legjobb csatár idehaza (mindezt gólkirályi címei bizonyítják), és lássuk be azt is, hogy a Zalaegerszegnek akkor megy igazán, ha Kenesei is elkapja a fonalat.
Másképpen fogalmazva: a csatárok képességeit senki sem vitatja, de…
Itt van ez a "de”…
A probléma amúgy nem új keletű. Gondoljunk csak vissza Bicskei Bertalan kapitánykodására: az együttes házi "mesterlövészének” az a Sebők Vilmos számított, aki akkoriban még a középhátvéd posztján szerepelt; és ha góllövő kellett, akkor ott volt a remek szabadrúgásairól elhíresült Hrutka János is – szintén a védelemből.
Konklúzió? Legfeljebb annyi: mára kiderült, a kapusposzttól kezdve a hátsó alakzaton keresztül a középpályán át Gellei Imre megtalál(hat)ta embereit; csak elöl nem mennek úgy a dolgok, ahogy azt a magyar labdarúgó-válogatottért szívvel-lélekkel szorító ember remélné.
Bizakodni persze lehet (sőt, érdemes!). Például abban, hogy a következő alkalommal (éppen Svédországban…) Fehér Miklós, Kenesei Krisztián és Tököli Attila góljával nyer a csapat.
Úgyhogy: fel, támadók!
Legfrissebb hírek
