Nem oly dózsás, mint régen

Kezdetben volt a BM. Majd jött a nagy váltás, s ugyan nem kellett rongylabdával futballozni, de a helyzet nem volt oly dózsás, mint régen. Majd újabb forgás a politikában, s a nagyvezéreknek ismét egyre kedveltebb színösszeállításuk lett a lila-fehér. Ki tudja, miért (ki ne tudná!) a Megyeri úton lett kész először az újjávarázsolt stadion – máshol azóta sem örülhettek ily pazar létesítménynek. Egyre-másra jelentkeztek a szponzorok, a támogatók, láss csudát, szinte mindegyik állami cég. Volt is nagy felháborodás, miért az Újpest a kedvezményezett, egyáltalán miért újfent pártszimpátia alapján erősítenek meg egy klubot. A politikai ráhatást mindegyik érdekelt visz-szautasította, mondván, a profifutball iránt érdeklődő üzleti körökben úgy vélik, hogy a sportágba most érdemes befektetni. S úgy gondolták, a labdarúgásban akkoriban Újpesten volt a legtöbb fantázia. Sok pénz, új stadion, Túlióval, a brazil csodacsatárral ijesztgették az ellenfeleket…Mára székeitől jobbára megfosztott a pálya, ki emlékszik már Túlióra, a támogatók, szponzorok többsége is elhagyta, illetve elhagyni készül a klubot. (Jó lenne, ha az UEFA-kupa-meccsre készülő csapatot, a semmiről sem tehető játékosokat mindez nem viselné meg!) Nem irigylem az újpesti vezetőket: tavasszal azért kellett hallgatniuk, mert ők voltak a politika kegyeltjei – igaz, sok pénz mellett azt azért el lehetett viselni, legfeljebb gyomor kellett hozzá –, most pedig, hogy újra más ül a szekérrúdnál, megszűnik a támogatás. Mindegyik olyan magyaros, viszont nem normális állapot.Megéljük végre, hogy a hatalomra került nagyvezéreknek egyik színösszeállítás sem tetszik majd meg?