A győzelmek segíthetnek

–Többször hívtam telefonon, és mindig foglalt volt. Ezek szerint a népszerűsége továbbra is a régi…
–Érdeklődőkben valóban nincs hiány, igaz, most a korábbiakhoz képest teljesen más irányú kérdéseket kapok, ami persze normális állapot – mondta Bozsik Péter, a ZTE szakvezetője. – A csütörtöki mérkőzés után az állandó kérdés az, hogy mi az oka a hat–nullás zágrábi vereségüknek.
–Tényleg, mi az oka?
– Forradalmian új gondolataim nincsenek, az valószínűleg látható, hogy egyre jobban fárad a társaság, és ez a Dinamo ellen csúcsosodott ki.
–Ez közhely… Az azért nem megszokott, hogy egy profi csapat futballistái két hónappal az idény kezdete után elfáradjanak.
–A felvetés jogos, ám a magyarázkodás látszatát elkerülve, azt is látni kell, hogy egy magyar játékosnak sok a nemzetközi kupában és a bajnokságban, sőt, egyeseknek harmadik fronton, azaz a válogatottban is helytállnia. Ráadásul a Zalaegerszeg több sebből is vérzik, és problémát jelent bizonyos szemszögből az is, hogy nem tudtunk hazai pályán játszani. Állandóan idegenben futballozni idegileg megterhelő, ráadásul a rengeteg utazás nagyon sokat kivesz a játékosokból. Most vasárnap viszont végre saját otthonunkban fogadhatjuk a Győrt, így most új időszak kezdődik: a következő válogatott szünetig négy bajnoki meccset játszunk, amelyeket hozni kell, hogy továbbra is versenyben maradjunk céljaink teljesítése érdekében, és ez idő alatt még lesz egy visszavágó is a zágrábiak ellen.
–Visszatérve a csütörtöki összecsapásra: hat góllal jobb csapat lenne a Dinamo?
– Természetesen nem, és a mai napig állítom, a teljesen rendben lévő ZTE kétesélyes párharcot vívna a zágrábiakkal.
–Kérem, mondja már meg mit jelent az, hogy teljesen rendben lévő ZTE?!
–Egy nem ennyire fáradt, sérülésektől mentes csapatot. Egyébként egerszegi edzősködésen alatt most tapasztaltam először, hogy a futballistáim idő előtt feladták a mérkőzést. A hatvanadik percben láttam a futballistákon, hogy elegük van, legszívesebben lejönnének a pályáról és már csak a lefújást várták. Ennek az oka is egyértelmű, elöl nem jött össze semmi, hátul pedig állandóan kicselezték és lefutották a mieinket,
vagyis ellenfelünk támadói minden szituációból jól jöttek ki. Minden találkozónak megvan a lélektani menete, márpedig nekünk kellett volna egy gól, hogy összeszedjük magunkat, ráadásul olyankor, amikor erre szükség lett volna. Bár nem szeretem az utólagosan feltételes módban elhangzó megjegyzéseket, ha az elején Faragó István belövi a helyzetét, vagy ha kettő–nullánál, esetleg a második félidő elején betalálunk, akkor másként alakul a mérkőzés, hiszen egy találat visszaadta volna a reményt.
–Gyanítom, pályafutása legnehezebb feladata előtt áll, hiszen innen nehéz lesz talpra állítani a csapatot…
–…márcsak azért is, mert a sérülésük miatt néhányan valóban alig tudnak lábra állni, ráadásul a doktor szerint a sérülésekre nem a legjobb ellenszer, ha állandóan a buszon ül és utazgat a páciens… Komolyra fordítva, sportszakmailag sok dolgot nem tudok tenni, hiszen vasárnapra inkább az orvosok állítják össze a csapatot. A játékosoknak nyugalomra van szükségük, ezt igyekszem megteremteni, valamint meg kell értetni velük, hogy most már valóban a bajnokság az első. Ezt eddig is mondtuk, ám, ahogy azt többször mondtam, ezt nem tudták egyértelműen feldolgozni. Hiába mondtuk például a debreceni bajnokit megelőzően, hogy az a találkozó nagyon fontos, sokan már a zágrábi öszszecsapásra készültek. Mostantól nincs mellébeszélés, a következő szünetig hozni kell a bajnokikat, aztán pedig sorozatban játsszuk Zalaegerszegen a mérkőzéseket, amikor utol kell érni az előttünk álló csapatokat.
–Játékosai hogyan élték meg a megalázó vereséget?
–Csupán néhány szót váltottunk a mérkőzést követően, de természetesen mindenki csalódott. Az egyetlen gyógymód, hogy sorozatban nyerjük a találkozókat.
–Lehet még egy dolog, ami segíthet átlendülni ezen a holtponton: a Manchester legyőzését már senki nem veheti el önöktől.
–Az eredményt valóban nem, de csütörtökön hatalmas presztízsveszteséget szenvedtünk, amelyet futballistáim is éreznek. Azt az imázst és arculatot, amelyet az elmúlt hónapokban kemény munkával kidolgoztunk, kezdve a bajnoki cím megnyerésével, majd az NK Zagreb és a Manchester United legyőzésével, nem tudtuk teljesen megtartani, ezen bizony most csorba esett. Ezt fejben és szóban mindenki tudja, tettekkel viszont csak akkor lehet visszaállítani a tekintélyünket, ha folyamatosan győzünk, és a bajnokságban úgy teljesítünk, ahogy azt most már elvárják tőlünk, a bajnokcsapattól…