Jaja fájdalmas búcsúja

Jalabert nem tudta emlékezetessé tenni utolsó versenyét, de erre a sprintereknek kedvező terep nem is volt igazán alkalmas – persze aligha ezért bánkódnak a francia szurkolók. Fájdalmuk sokkal nagyobb: az elmúlt másfél évtized legnépszerűbb francia kerekesétől kellett búcsút venniük…
A "kis Jalabert” 21 esztendősen a francia Toshiba csapatánál kezdte pályafutását, s az első években inkább sprinterként tartották számon, hogy aztán a karaván egyik legsokoldalúbb bringásává váljon. Erre bizonyíték a Touron elnyert zöld és pöttyös trikók sora, az egyéni időfutam-világbajnoki cím, az összetett Vuelta a Espana-győzelem, megannyi Világkupa-siker, s világranglista első hely.
"Ez volt az én evolúcióm, a karrierem során szinte teljesen átalakultam. Mielőtt a profik közé kerültem volna, sohasem edzettem a hegyekben, nem is ismertem a hegyi versenyek szépségeit. Az első profiéveimben gyűlöltem ezeket a viadalokat, de idővel minden megváltozhat. Miután a Tour egyik hajrájában elveszítettem néhány fogam, elkezdtem tartani a tömegbefutóktól, s egyre jobban megkedveltem a hegyeket” – magyarázta Jalabert.
A francia kerekes teljesnek érzi pályafutását, ám nem titkolja, két címre még nagyon vágyott.
"Az országúti világbajnoki cím nekem is nagyon sokat jelentett volna, ám őszintén bevallva egyszer sem kerültem közel hozzá. A Liege–Bastogne–Liege is hiányozni fog a gyűjteményből, itt már többször is volt esélyem az első helyre, de egy pici mindig hiányzott. Kétszer lettem második…”
A visszavonulás már az év elején megfogalmazódott benne, bár tisztában van vele, még jövőre is képes lenne kiemelkedő eredményekre.
"Be kellett látnom, eljött az idő a váltásra, a családom számomra mindennél fontosabb, a nagyobbik lányom már tizenegy éves, lassan jönnek az udvarlói, s most már látni akarom, ahogy felnő. Persze, nem fogok elszakadni a kerékpáros-társadalomtól, elképzelhető, hogy egy női proficsapat igazgatója leszek. Miért ne? Szeretem a nők sportját is, van két lányom, akikből akár sportoló is lehet, s a női kerékpár helyzetén is tudnék javítani. S bevallom, a jövőben egy picit magamnak is többet engedek majd meg, gyakrabban lehet majd sörözni, s az étkezéseknél sem kell azon rágódni, mi az ami túlságosan is hizlal…”