CSELGÁNCS - Előre törnek a fiatal versenyzők

Az újpesti fiatalnak ugyan még hosszú utat kell bejárnia ahhoz, hogy valóban "megoldást” jelentsen, ám máris letett valamit az asztalra, elvégre ezen a napon rajta kívül csak egy súlycsoporttal feljebb, az Európa-bajnok Ungvári Miklós tudta megelőzni a Honvéd-Kipszer dzsúdósát. Moravetz Ferenc tanítványai valósággal taroltak, a férfiaknál a hét súlycsoportból ötöt megnyertek, s a maradék kettőben ezüstöt gyűjtöttek. S hogy mi lehet Bere Tamás, Gera Csaba, Hadfi Dániel, Kosztolánczy György és Csizmadia Zoltán diadalának a hátterében? A minőségi munka mellett nyilván annak is volt némi szerepe, hogy a honvédosok egy hete az igen erős mezőnyt felvonultató katonai világbajnokságon léptek szőnyegre Pekingben, így jó formában gázolhattak át a magyar mezőnyön. Tegyük hozzá: ebben a mezőnyben jó néhány kiemelkedő tudású dzsúdóst találhatunk, a létszám azonban néhány súlycsoportban bizony igen soványka – persze, mindez nem von le semmit a bajnokság egyik meglepetésemberének érdemeiből: a kecskeméti E. Kovács János 45 esztendősen szerzett bronzérmet a 100 kilósok között…
Ha lehet, a hölgyeknél még szűkebb a keresztmetszet, ám a honi trénerek ragyogó munkáját dicséri, hogy így is nemzetközi szintű dzsúdósokat tudnak felsorakoztatni. Különösen erős az 52, az 57 és a 63 kilogrammos súlycsoport, ahol a már felnőttek között is bizonyító versenyzők mellett nagy tehetségek bontogatják szárnyaikat. A miskolci bajnokságon jó teljesítményt nyújtott a junior-világbajnok Szabó Brigitta, a korábbi junior Európa-bajnok Nagy Viktória, és az ifjúsági Eb-aranyérmes Baczkó Bernadett is – sikerük is jelzi: hamarosan a felnőttek között is igen eredményes lehet a női szakág.
A jubileumi bajnokság krónikájához tartozik két világbajnoki ötödik helyezett búcsúja is, Csizmadia Eszter és Ilylyés Miklós Miskolcon vállalta utoljára az első osztályú bajnokság megpróbáltatásait. Csizmadia búcsúját egy sérülés rontotta el, Illyés Miklós azonban az aranyérem megszerzéséhez is közel állt. A miskolciak büszkesége a finálé rendes játékidejében döntetlenre állt Bere Tamással szemben, ám a hoszszabbításban kikapott. "Még sohasem éreztem ilyet, nem bosszankodtam, hogy csak második lettem – magyarázta Illyés –, elégedett voltam a teljesítményemmel, hiszen tavasz óta alig edzek, és most nagyon odatettem magam. Az a szeretet, amit a közönségtől kaptam, az pedig egyszerűen csodálatos…”