Lovassport - az utolsó órában jár a magyar négyesfogat-hajtás

A 18. Sárfehér Napok keretében megrendezett 10. Sárfehér-kupa fogathajtó verseny adta az apropót, hogy Mondok Józseffel, Izsák polgármesterével egy kis számvetésre, helyzetértékelésre vállalkozzunk.
– Hogy érzi magát?
– Már kezdek rendes kerékvágásba kerülni, de kemény hetek, hónapok vannak a hátam, illetve a hátunk mögött – kezdte a város első embere. – A Sárfehér Napokat sikeresen megrendeztük, és itt és most ismét csak megköszönni tudom mindazok támogatását, akik nemcsak az idei, hanem az elmúlt tíz évben is vállvetve segítették a fogathajtóverseny minél sikeresebb megrendezését.
– Milyen a helyzet az izsáki lovaséletben?
– Évről évre erősödik, gyarapodik a lovassportunk, mára már nem csak versenyeket rendezünk, szervezünk, hanem megjelentek hajtóink, lovasaink nemcsak a megyei, hanem az országos versenyeken is.
– Eleinte Bárdos György neve fémjelezte az izsáki lovaséletet.
– Valóban, többszörös világ- és Európa-bajnokunk volt az első fecske, amikor Szilvásváradról idekerült, itt sportolt a Sárfehér SE színeiben éveken át, ő volt a magyar fogathajtósport élő legendája. Izsákon egyébként is többen voltak, illetve vannak, akik lovat, lovakat tartottak és ma is tartanak, de nem versenyeznek vagy csak amatőr szinten próbálkoznak. Az orgoványi illetőségű válogatott kettesfogathajtónak, Szabó Erikának is mi adtuk az egyesületi hátteret. Csernák Gábor az elmúlt évben épp itt, az izsáki versenyen lett a maratonhajtás harmadik helyezettje. Csapatban ezüstérmes lett a magyar bajnokságon 2001-ben, az idén lipicai fogatával az ezüstöt aranyra váltotta, személyében országos bajnokot köszönthettünk. Persze, a csapat végső sikeréhez kellett a világbajnok Nyúl Zoltán és a mezőhegyesi Papp János teljesítménye is. Ebben az évben Böchler János négyesfogathajtó is az izsáki Sárfehér SE színeiben versenyzett, sokáig harcban volt a világbajnoki kiküldetésért, végül mint ismeretes, csak három hajtó utazott ki Jerezbe, és ő maradt itthon. Ugrósportban a mindössze tizenhat éves Heibl Ágnes remek eredményével hívta fel magára a figyelmet, meggyőződésem, ha fejlődése töretlen lesz, sokra viheti. Persze mindehhez kell a megfelelő háttér, mert valljuk be őszintén, a lovassport nem tartozik az olcsó mulatságok kategóriájába.
– Ön a Magyar Lovassportszövetség legeredményesebb szakágának elnöke is. Hogyan győzi idővel, energiával?
– Nem könnyen, de vállaltam és igyekszem eleget tenni a megbízatásomnak. Nem vagyok elájulva attól, ahogy a dolgok a fogathajtósport háza táján történnek. Megmondom őszintén, nem örültem az elmúlt évi személyi változásoknak, de a többség ezt akarta, fejet hajtottam a döntés előtt. Nyakunkon a 2004-es négyesfogathajtó-világbajnokság, és az előkészületek sehol sem tartanak, a fogatok felkészüléséről, építéséről alig-alig esett szó eddig, pedig nyolc hajtónk állhat rajthoz a rendező jogán. De kérdem én, hol az a nyolc ütőképes magyar négyesfogat.
– Nem valami optimista.
– Csodálkozik rajta? Ez nem kettesfogathajtó-világbajnokság lesz, a magyar négyesfogat-hajtó mezőny a húsz évvel ezelőtti negyvenes-ötvenes létszámról nyolc-tíz tagúra mérséklődött.
– Mi a megoldás?
– Bár már az utolsó órákban járunk, de még mindig volna lehetőségünk nyugodtan, higgadtan elemezni a jelenlegi helyzetet, és vázolni a kiutat. A szükséges döntéseket meg kellene hozni szövetségi és szakági szinten is, legyen az vébéhelyszín, személyi, anyagi kérdés, de minél előbb, mert minden késlekedéssel csak a vesztünkbe rohanunk.
– Úgy tudom, jelenleg nincsenek lovai, nem hiányzik önnek?
– Egyszerűen nincs időm minderre. Azt mondtam a választásokat megelőzően, ha nem leszek polgármester, akkor az első utam a nagykőrösi lóvásárba vezet és veszek egy pár lovat. Most úgy néz ki, hogy négy évig nem kell lóvásárba mennem.