Marius Urzica fekete kesztyűben üldögélt a lelátón, fél szemmel a lólengés küzdelmeit figyelte, másikkal pedig csapattársa, Ioan Suciu gyakorlatait leste.– Látom, a kezét már melegíti a versenyre – szólítottuk meg a szer román olimpiai, világ- és Európa-bajnokát. – Igen, ez szokás nálunk, tornászoknál, nagyon hasznos a versenyek előtt.– Azért ült ki a lelátóra, hogy meglesse a vetélytársait?– Oda-odapillantok, hogy mit csinálnak, de próbálok nem foglalkozni vele. Különben is, így a verseny előtt nem nagyon szeretek beszélni az előttem álló feladatokról. Maradjunk annyiban, hogy a felkészülésem jól sikerült, lólengésben és korláton szeretnék jó eredményt elérni, bízom benne, hogy utóbbi szeren is sikerül valami jó helyet megcsípnem. Lovon egyébként nagyon sok jó tornász van, így nem lesz egyszerű a helyzetem. – Jó, látom, nem szívesen beszél az esélyeiről. Akkor inkább térjünk át könnyebb témára. Hol tartja a lottószelvényét?– Na, látom, nagy hírverést kapott, hogy lottóztunk Mariannal. Hallottuk, hogy nagy a tét, így hát mi is szerencsét próbáltunk. – És a számai?– Gépi szelvényem van, igazából meg sem néztem a számokat.– Ha megnyerné az ötöst, mire fordítaná azt a sok pénzt?– Higgye el, lenne mire! Nem mintha rossz helyzetben lennénk, de az embernek mindig vannak vágyai.– És jelenleg mik az ön vágyai?– Jó lólengés- és korlátszereplés.– Na látja, máris visszatértünk a tornához. – Igen, mert az életem egyik legfontosabb része. Természetesen a családom mellett. – Tényleg, hogy van a gyermeke?– Csodásan. Nemrég beszéltem a feleségemmel telefonon, aki mesélte, hogy amikor a fiam meglátott a tévében, elkezdte csapkodni a képernyőt. Biztos azt szerette volna, hogy apa jöjjön ki belőle, és végre legyen már otthon.
Legfrissebb hírek
