Az amatőröktől tanultak
Nyolc és fél évvel ezelőtt a váciak vezetőedzője, Csank János úgy döntött, hogy csapatát a következő összeállításban küldi pályára a Vasas ellen: Koszta Nagy T. Puglits, Hahn, Aranyos Nyilas, Kriska, Víg, Romanek Dzurják, Füle. A két piros-kék együttes összecsapása 22-es döntetlennel ért véget, és ez az eredmény azt jelentette, hogy a Vác két ezüstérmet követően megnyerte a magyar bajnokságot. Tízezren voltak akkor a lelátón, de szinte a fél ország szurkolt a szimpatikus gárdának.

Víg Péter (a labdával) idehaza profiskodott, míg Németországban amatôrként játszott

Víg Péter (a labdával) idehaza profiskodott, míg Németországban amatôrként játszott
Nehéz lenne vitatkozni azokkal, akik azt állítják, a régi szép idők már soha nem jönnek vissza, ám korántsem kizárt, hogy a váci "aranycsapat” néhány tagjának a közreműködésével a jelenleginél azért mívesebb lesz az együttes jelene. Komoly esély van ugyanis arra, hogy olyan egykori váci futballisták vállalnak szerepet a csapat feltámasztásában, mint Nagy Tibor, Kriska Gábor, Füle Antal, Hahn Árpád és Víg Péter, avagy a Váchoz ugyancsak kötődő Kovács Ervin és Mundi Viktor.
Apropó, Hahn Árpád és Víg Péter!
A Vác egykori védője és játékmestere közel három évvel ezelőtt nem éppen szokványos módon távozott a piros-kék klubtól. Megszokottnak ugyanis aligha nevezhető, ha két játékos sok-sok éves élvonalbeli múlttal a háta mögött nem az ausztriai levezetést és pénzkeresést választja, hanem munkát vállal külföldön, és a munkaadó csapatában folytatja a pályafutását.
– A Vác az 1999–2000-es bajnokságban még az élvonalban szerepelt, az őszi idényt követően ön Hahn Árpáddal együtt mégis úgy döntött, hogy Németországba megy dolgozni, és ott futballozik amatőrszinten. Honnan jött ez a gondolat ?
–Abban a bajnokságban már igencsak szenvedett a csapat, az Adi János edzette együttesben jobbára ifisták jutottak szóhoz, mi pedig már kiöregedőben voltunk –kezdte a mondandóját Víg Péter. – A Vác akkori főszponzora Manfred Zollner tette az ajánlatot, hogy menjünk az ő gyárába dolgozni, és mellette amatőrként futbalozzunk a csapatában. Mivel mindketten úgy gondoltuk, hogy lassan el kell valamerre indulnunk az életben, eldöntöttük: elfogadjuk a felkínált lehetőséget. Egyébként a választásunkat elsősorban az motiválta, hogy tudtuk, a családtagjainkkal együtt nyelvet tanulhatunk, és úgy gondoltuk, majd csak akkor jövünk haza, ha a magyar futballban rendeződnek az akkoriban nem túl tisztának tűnő viszonyok.
– Megszokottnak aligha volt nevezhető ez a döntés, hiszen korábban éveken keresztül csak a futball jelentette önök számára az elfoglaltságot. Odakint milyen munkát kellett végezniük?
– Talán sokan tudják, hogy Manfred Zollnernek komoly elektronikai cége van, az ő egyik üzemében vettünk részt a különböző munkafolyamatokban. Hétfőtől péntekig minden nap dolgoztunk, egy héten háromszor délutánonként edzettünk, a hétvégén pedig pályára léptünk a Landesligában szereplő gárdában.
– Az amatőrcsapatukat a magyar mezőnyben hova tudná besorolni?
– Azt gondolom, hogy mint oly sok más esetben, ezúttal sincs értelme az efféle összehasonlításnak. Fizikálisan a játékostársaink a magyar második vonal szintjén lehettek, technikailag azonban jóval szerényebb volt a képességük. Természetesen húzóemberei voltunk a csapatnak, és fél év múlva egy osztállyal feljebb jutottunk. Nyugodtan mondhatom, hogy jó volt más szemszögből is megismerni a labdarúgást.
–Aztán eltelt bő két év, és önök szeptemberben hazajöttek. Ez azt jelenti, hogy a helyzet megérett a magyar futballban való szerepvállalásra?
–Maradjunk annyiban, hogy látunk biztató jeleket…
– Amennyiben hinni lehet a szóbeszédnek, akkor néhány korábbi játékostársával együtt egykori sikereik színhelyén, Vácott próbálnak meg alkotni valami maradandót. Aligha lenne rossz döntés a városi vezetők részéről, ha egy ilyen stáb mellett tennék le a voksukat…
– Beadtunk Vác polgármesterének, Bóth Jánosnak egy tervezetet, amelyben a volt játékostársaimmal együtt megfogalmaztuk, hogy véleményünk szerint a labdarúgás tekintetében mi lehet a városban a reális célkitűzés. Örömteli, hogy a polgármester pozitívan áll a versenysporthoz, így természetesen a labdarúgáshoz is. Az egykori sikercsapatból többen is szerepet vállalnánk, a stadion adott, így szerintünk egy NB I B-s együttes, valamint egy komoly utánpótlásbázis kialakítása nem vágyálom. Szerencsére a városi vezetők részéről van ígéret a futball támogatására, bár tudjuk, az önkormányzat a jelenleginél sokkal többet nem tud a labdarúgásra áldozni. Ettől függetlenül azt remélni lehet, hogy a döntéshozók áldoznak majd pénzt a váci labdarúgásra.
– Az esetleges új felállásban mi lenne Hahn Árpád és Víg Péter szerepe?
– Árpi egyértelműen a kispadon képzeli el a jövőjét, őt az edzői pálya vonzza. Ami engem illet, vállalkozóként dolgozom, és egyelőre a különböző sport- és masszázskrémek forgalmazásával foglalkozó Bio-Holding Kft. forgalmazója vagyok, de sokat gondolkodtam korábban már azon, hogy ha eljön az ideje, akkor edző vagy vezető legyek. Most arra hajlok, hogy amennyiben sikerül ismét a reményeink szerint felépíteni Vácott a klubot, akkor klubvezető lennék inkább. Persze, nem elnök akarok lenni, hanem amolyan klubmenedzser. És hogy miért? Játékosként rengeteget utaztam, költöztem, amennyiben nem muszáj, akkor nem választanám ismét a vándoréletet.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik








