Átalakulhat a Matáv kerete

A hírek szerint a Káposztás utcában rövidesen kiderül, miként is alakul a folytatás. Az edző már készíti, és hamarosan át is nyújta Bognár György ügyvezetőnek azt a listát, amelyen azon játékosokat jelöli meg, akikre nem számít már a tavasszal. Sopronban a pénzügyi lehetőségekhez igazodva szeretnének igazolni is – elsősorban a védelmet kívánják megerősíteni. Annál is inkább, mert szombaton is ez a csapatrész volt bizonytalanabb, és ha a kispesti támadók jobban kihasználják a soproni hátvédek megingásait, akár más eredmény is születhetett volna. A találkozó lefújása után Szurgent Lajos, a vendégek vezetőedzője elismerte, a párharcok döntő többségét elveszítették játékosai, de megjegyezte azt is: számára úgy tűnt, mintha a hazaiak jobban akarták volna a három pontot. Pedig vereségével elkeserítő helyzetbe került a Honvéd, még akkor is, hogy tudjuk: még hátravan a Ferencváros elleni meccs pótlása december 6-án.
A hazaiaknál ellenben remek teljesítményt nyújtott az a Jozef Majoros, aki a korábban évekig kihagyhatatlan Somogyi József helyett került a kezdőcsapatba. Majoros persze több lehetőséget is kapott már az ősszel, ám egyszer sem nyújtott kiemelkedő produkciót, egészen a szombati meccsig. Noha gólt nem szerzett (csupán kapufát lőtt), nagyszerű indításaival, cseleivel a mezőny legjobbjának bizonyult. Komjáti András azonban nem pihentette egy óránál tovább a kispadon az egyik legrutinosabb, legjobb játékosát sem, a meccs utolsó harmadában pályára küldte Somogyi Józsefet is. Hamar kiderült, a fedezet beállásával jót húzott a soproni edző, hiszen Somogyi lendületet adott a bordó-szürkéknek. Kiváló passzokkal, hosszú indításokkal dobta támadásba a csatárokat, és magabiztosan értékesített egy büntetőt is.
"Közvetlenül a meccs előtt tudtam meg, hogy nem vagyok a kezdőben – mondta Somogyi József. – Már az idejét sem tudom, mikor voltam legutóbb cserejátékos, és mondhatom, szörnyű érzés volt a kispadon ülni. De elfogadtam az edző döntését, hiszen az utóbbi időben önmagamhoz képest csakugyan gyengébb teljesítményt nyújtottam. Amikor viszont pályára léptem, érthető bizonyítási vágy volt bennem, és úgy érzem, nem is vallottam szégyent. Elismerem egyébként, hogy Jozef Majoros jól futballozott, de nem tekintem őt konkurenciának, hiszen nem teljesen azonos szerepkörben játszunk, sőt, korábban többször voltunk egyszerre a pályán.”