Balszerencsés sérülések

Pedig a mély, sáros pálya alaposan próbára tette a labdarúgókat, a nehéz talaj miatt színvonalas futballról nem beszélhetünk, de az iram, a küzdőszellem, a két együttes játékfelfogása mindenképpen dicséretet érdemel. A sikeres előadáshoz természetesen jó szereplők is kellettek. Ezúttal az egerszegi Radu Sabóé volt a főszerep, hiszen a román légiós egymaga jegyezte a ZTE három találatát, ráadásul egy félidő alatt triplázott. Sabóról mindenki tudja, igen veszélyes a kapu előtt, ezúttal azonban bebizonyította, hogy a mezőnyben is föltalálja magát; ha kellett visszalépett a középpályára, ha kellett, kihúzódott a vonalak mellé. A második félidőben is hasznosan játszott a mezőnyben, a kapura azonban ekkor már kevesebb veszélyt jelentett, mégpedig azért, mert Szabó András, az újpestiek vezetőedzője kiváló érzékkel pályára küldte Tamási Zoltánt, a védő pedig kizárólag Sabo semlegesítésével foglalkozott. Tamási eredményesen végezte feladatát, hibátlanul futballozott, sajnálatos sérülése is a lelkesedésével magyarázható. A 88. percben Babati Ferenc adott be jobbról, a labdára Sabo érkezett, már-már azt hitte, hogy negyedszer is betalál, amikor Tamási – testi épségét sem kímélve – elfejelte a labdát a berobbanó csatár elől, a ZTE labdarúgója pedig az újpesti védő fejét találta el. Mindketten a földre estek, Tamásinak homlokán felszakadt a bőr, s bár Sabo is támolygott, folytatta a játékot. Tamási azonban cserét kért, majd a városi kórházban kötött ki, ahol összevarták a felszakadt bőrt. Sajnálatos, hogy Juhár Tamás is megsérült, a válogatott védő is Sabóval ütközött, és kifordult a válla. Juhárt mentő vitte a kórházba, ahol előbb elaltatták, majd visszatették a helyére a kiugrott ízületet. Tamási és Juhár jóval a mérkőzés után indulhatott csak haza Budapestre.
Radu Sabo tehát nem csak három góljával vált a mérkőzés főszereplőjévé, hanem mert – önhibáján kívül – kétszer is sérülést okozott.
"Nem tehettem egyik esetről sem, nem akartam bajt se Tamásinak, se Juhárnak – mondta Sabo. – Az viszont igaz, hogy hatalmas becsvággyal futballoztam, és főleg az első félidőben játszottam jól, mert akkor bírtam erővel. A folytatásban már nehezebb dolgom volt, mert Tamási minden lépésemre vigyázott, meg a levegő is fogyott. Így, bár szerettem volna újabb gólt rúgni, nem sikerült a kapuba találnom.”
A boldog román légiós hamarosan hazautazik, és csak januárban tér vissza Zalaegerszegre. Sabótól megtudtuk, nyáron lejár a szerződése, és ha visszajön, akkor tárgyal majd a vezetőkkel a jövőről. A csatár nem igazán elégedett a sorsával, sajnálja, hogy csak tíz-tizenöt percnyi játéklehetőséget kap Bozsik Pétertől.
"Természetesen elfogadom, és magam is vallom, hogy az edző dolga a csapat összeállítása, de nyugodt szívvel mondhatom, egy félidőnyi játék alatt is képes lennék a kapuba találni – állította Sabo. – Eddig jobbára csak statiszta lehettem, de az Újpest ellen bebizonyosodott, a főszerepet is képes vagyok eljátszani.”
Szólni kell még a két gólt szerző újpesti Horváth Ferencről, aki a bajnoki rajt előtt tíz gólt ígért az őszre. Nos, Horváh szavatartó ember, teljesítette a tervet. De nem csak két gólja miatt volt a vendégek legjobbja, hanem profi szemlélete, hallatlan küzdeniakarása, megalkuvást nem ismerő játéka is társai fölé emelte.