Két meccs, negyven pont

Mintegy hét és fél hónapot követően újra bajnoki mérkőzést játszott Kántor Sándor. Nem, nem valamiféle sérülés akadályozta a labda püfölésében, hanem a csapatváltás. Azzal, hogy Japánba, a Panasonic Panthers Osakához szerződött, tudomásul kellett vennie, hogy a felkelő nap országában későn ébrednek a röplabdázók. Csak októberben kezdődött a felkészülés, a pontvadászat pedig december 14-én rajtolt. Ha figyelembe vesszük, hogy a legjobb magyar játékos áprilisban zárt Olaszországban, akkor mostanáig kemény hét és fél hónap telt el.
Nemrég az edzőmérkőzéseken szerzett tapasztalatok birtokában Kántor amiatt panaszkodott, hogy lassan érkezik a labda a feladótól, ő már régen ugrik, mire az irányító felé tereli a Mizunót. (Eddig Molten - és Mikasa- labdákkal játszottak.) Ehhez képest alaposan bekezdett a magyar kalapács, hiszen szombaton a Tojoda Goszei ellen 21, vasárnap az Aszahikaszej ellen 19 pontot termelt. Tegyük gyorsan hozzá, mindkét alkalommal 3:0-ra nyert együttese. "Talán a felkészülési találkozóinkon látottak miatt mindenesetre alig-alig nyitottak rám a két meccsen – mondta Kántor, aki remek nyitásfogadó hírében áll. – Az elsőn talán ha ötször, a másodikon nyolcszor kellett szervát fogadnom, támadásban pedig kezdek összeszokni a feladóval. Az edzőmérkőzéseken mindig előbb ugrottam, mint ahogy a labda érkezett volna, és amikor mondtam a feladónknak, hogy gyorsabban adja, megint összekuszálódott minden. Rájöttem, jobb, ha inkább én alkalmazkodom, hiszen az előkészítő stílusváltása a csapat kárára mehet. Kívülről nézve megfigyeltem, hogy a japánok később lendülnek támadásba a nyitásfogadás után, mint azt Olaszországban megszoktam. Ennek szellemében váltottam, és egészen jól ment az első két bajnokin.”
Érdekesség, hogy a japán élvonal nyolc csapata négy brazilt, két oroszt és egy magyart alkalmaz, egyedül a már említett Aszahikaszej nem kíván légióst foglalkoztatni. Szintén nem hétköznapi rendszer, hogy a hétvégeken változó helyszíneken minden csapat kétszer játszik, sőt, január 11–13-án egymás után három találkozó vár a résztvevőkre. Amúgy a Kántor család nem bánta meg, hogy a Távol-Keletre költözött, noha teljesen más kultúrával találták magukat szembe. Amit fontosnak találnak, megörökítenek, és már a két gyermek, Kevin és Mercédesz is kezdi megszokni, hogy kivétel nélkül mandulaszemű arcok pillantanak rájuk.