Koplárovics Béla tudja, sokat kell fejlődnie

És akkor egyszerre valahogy megváltoztak a dolgok.A kilencvenegyedik percben a kapu elé érkezett főhősünk, néhány tizedmásodperccel később pedig "robbant” az aréna, s a tévében Hajdú B. István elcsukló hangon világgá kürtölte Koplárovics Béla nevét. Aztán egy ideig nem volt megállás.Egyszerre valahogy megváltoztak a dolgok.Legalábbis Koplárovics Béla életében. Nem túlzás, egy ország ismerte meg a nevét, interjúról interjúra adták egymásnak az újságírók és televíziós stábok, lelkes amatőrök dalt írtak róla (amelyben a szerzők nemes egyszerűséggel "Béla királyként” emlegették…), és még azok is megszerették, akik annak előtte évtizedekig nem láttak focimeccset. A huszonegy esztendős fiatalemberből rövid időre a magyar futball magyarországi nagykövete lett."Nem tagadom, örültem a sztárságnak, bár néha fárasztó volt a rengeteg interjú –emlékezett vissza élete talán legtartalmasabb időszakára Koplárovics Béla. –Sokszor jobban elfáradtam abban, hogy edzés után hosszú órákon keresztül nyilatkozgatni kellett, mint a tréningen. Bevallom, nem mindig volt kedvem a tévéfelvételekhez és beszélgetésekhez, de igyekeztem minden kérésnek eleget tenni. Bár azóta kevesebbet szerepelek a médiában, ma is sokan megismernek és autogramot kérnek. Legutóbb itthon, Barcson bementem a volt iskolámba, és jöttek a fiatalok, hogy írjam alá a füzeteiket. Ez mind szép és jó, ám én úgy kezelem, mindez annak köszönhető, hogy rúgtam egy gólt, amely egy szép magyar sikerhez vezetett. Nem szálltam el magamtól, sőt, most is vallom, az igazi érdem a csapattársaké. Kenesei Krisztiáné, Egressy Gáboré, Urbán Flóriáné és mindenkié, aki részese volt a bajnoki cím megnyerésének, és aki végigjátszotta a Manchester United elleni mérkőzést. Tisztában vagyok azzal, két dolognak köszönhetem a népszerűségemet: a gólomnak, valamint annak, hogy az MU elleni mérkőzés előtt senki nem ismerte a nevemet.”Egy dolog nem változott: Koplárovics Béla ugyanolyan szerény maradt, mint augusztus 14. előtt. Pedig népszerű volt, egy mozdulattal talán még senkit nem ismertek meg annyian, mint őt. Igaz, emögött a megmozdulás mögött ott volt a korábbi évek munkája, és Koplárovics a sikerért sokkal többet tett, mint a manapság sztároknak kikiáltott valóságshow-k egy-egy szereplője."Tisztában vagyok a képességeimmel, valamint azzal, óriási mázlim volt, hogy játszhattam a Manchester United ellen. Azért meg végképp a szerencse fiának nevezhetem magam, hogy gólt is lőttem az angoloknak. De életem pozitív eseményei nem itt kezdődtek: a másodosztályú Hévízből kerültem Zalaegerszegre, előtte Tapolcán és Balatonfüreden az NB III-ban futballoztam, míg tizenkilenc esztendősen a megyei első osztályú Barcs játékosa voltam. Hirtelen lettem egy első osztályú együttes keretének tagja, ráadásul ez egyből a bajnokcsapat volt. Eddig úgy alakul a pályafutásom, ahogy gyermekkoromban elterveztem, remélem, a jövőben is minden összejön…”Koplárovics Béla tudja jól, ezért még sokat kell dolgoznia. Pedig a MU elleni győzelem utáni mámoros pillanatokban már sztárcsapatok kedvenceként tüntették fel –a legyőzött ősi riválisa, a Liverpool szurkolói például megüzenték, a történtek után szívesen látnák Michael Owen ékpárjaként… Persze, ilyen döntéseket nem a drukkerek hoznak meg, így Koplárovics nem lett a ’Pool futballistája. Igaz, volt olyan angol újságíró, aki a kedvéért Magyarországra utazott, és arról faggatta, melyik Premier Ligában szereplő gárdában szeretné folytatni. Ô pedig válaszolt, és elmondta, sokat kell még fejlődnie ahhoz, hogy külföldre igazolhasson. Gyaníthatóan Britanniában ma már kevesen emlékeznek a nevére, mint ahogy itthon is egyre kevesebbet hallani felőle. Ezért is lehet érdekes: miként alakult Koplárovics Béla élete a Manchester elleni találkozó óta?"Nemrégiben például megszereztem végre a jogosítványomat… Utoljára az egészségügyi vizsga volt hátra, azt korábban elfelejtettem letenni, amúgy minden elsőre sikerült. Ami pedig a mindennapjaimat illeti, csupán annyi változott az elmúlt fél évben, hogy többen megismernek az utcán, a csapaton belül ugyanaz a szerepem, mint nyáron volt. Józsi György után a második legfiatalabb kerettag vagyok, ezért ugyanúgy cipelem a labdákat edzésen, mint korábban, a többiek sem kezelnek másképp, és ez igazán jólesik, hiszen mindez így van rendjén. Két éven belül viszont már szeretnék meghatározó futballista lenni, addig azonban még sokat kell tanulnom az idősebbektől. Most be szeretném bizonyítani, hogy helyem van a kezdőcsapatban, aztán majd valamikor jöhet egy külföldi szerződés…”