Kevés bíró, ideges klubvezetők

– A feladást követően önnél a labda. Mire véli a sok támadást?–Először is a háttérről szeretnék beszélni. Tudomásul kell venni, hogy a férfi és női élvonalban mindössze harmincnégy játékvezető alkotja a keretet, és mert közülük is hatan nem hadra foghatók, igazából huszonnyolcan vagyunk. Magamat is beleszámítottam, noha ebben az idényben csak három meccset vezettem. –Miért van partvonalon túl az a hat ember?–Vagy fegyelmi okból, vagy azért, mert nem feleltek meg a követelményeknek a vizsgán, egy játékvezető pedig jelenleg külföldön dolgozik.– Az előbb elmondottakkal arra akar utalni, hogy leterheltek?– Igen. Kevesen vagyunk, ráadásul mindenkinek van munkahelye, így aztán a hétköznapi mérkőzésekre úgy kell elkéredzkedniük, vagy kénytelenek korábban bemenni.–Pók István szerint túl vannak fizetve.– Nem hinném. A női bajnokságban, ha jól tudom, kilencezer-nyolcszáz, a profi férfibajnokságban tizenegyezer forint a játékvezetői díj, amiből lejön az adó, a meccsen pedig a szitkokat is tűrni kell. És akkor visszatérnék a munkahelyi elfoglaltságból adódó nehézségekre. Mert ugye munka után kocsiba ül a játékvezető, és gyakran kétszáz kilométert kell levezetnie, az pedig nem garantált, hogy teljesen ki tudja kapcsolni esetleges munkahelyi problémáit. Vagyis becsúszhat két-három hiba, de a szándékosság kizárt. – A nyíregyházi vezető a megvesztegethetőséget is emlegette.– Ezt visszautasítom. Az elmúlt tíz-egynéhány évben, amióta egy más stílusú vezetőség irányítja a testületet, ez nem fordulhatott elő. Ebben biztos vagyok. Hogy korábban akadt rá precedens, arról vannak információim. Furcsa, hogy éppen egy olyan ember áll elő ezzel, aki már annak idején, abban a környezetben is vezetőként dolgozott…–A háttérről már beszéltünk, de valóban olyan sok-e a baki, ahogy azt a trénerek állítják?– Szerintem egyáltalán nem fújnak rosszabbul a játékvezetők, mint az elmúlt két-három évben. Úgy látom, az anyagi gondokkal küzdő csapatoknál a szokottnál is nagyobb az eredménykényszer, feszültebbek a vezetők is, akik gyakran a bírókat találják meg mint a vereség okozóját. Megjegyezném, hogy a nyíregyháziak által kritizált ifjabb Juhász Zoltánnal két győzelmet és három vereséget könyvelhetett el a szabolcsi csapat, Pelikán Ferenccel pedig a kettő aránylik a kettőhöz. Biztosra veszem, hogy a többi bíróval is hasonlóképpen jönne ki a statisztika. – Hallottuk, az NYVRC vezetősége kéri a játékvezetői testületet, hogy ezentúl ne vezessen nekik mérkőzést az említett páros. Van erre lehetőség?– Igen, de nem kötelező ránk nézve. Mint említettem, kevesen vagyunk, és az idény előtt a Dunaferr, valamint a Kecskemét is hasonló kéréssel keresett meg minket, csak éppen más bírókat tiltattak le. Azt nem is említettem, hogy a férfi profi bajnokságban csak tizenkét játékvezető működhet közre. Egyébként figyelembe vesszük a kérést, és belátható időn belül nem vezet Nyíregyháza-meccset a Juhász, Pelikán kettős.–Látta már az ellenőri jelentést a szerdai találkozóról?–Beszéltem Grábner Jenővel, tőle tudom, hogy kirívó hibát nem követtek el a bírók. Az ominózus, második játszma végén történt esetnél szerinte is sáncérintés történt, amit valóban utólag ítélt meg az első játékvezető, miután konzultált Pelikán Ferenccel. Előbb megadta a pontot a Nyíregyházának, mert ő nem észlelte a blokkérintést, és a vonalbíró sem jelzett. – Azért furcsa, hogy éppen a második bíró veszi észre a sáncérintést, akinek elsősorban a hálóérintést kell figyelnie az akciók közben. Ez esetben elfogadhatja a jelzését az első játékvezető?– Mindig azt sulykoljuk a továbbképzéseken, hogy ez csapatmunka, mindenki segítse a másikat. Ezt tette Pelikán Ferenc is, Juhász Zoltán pedig úgy döntött, hogy figyelembe veszi az észrevételt. Tény, valamivel körültekintőbb eljárással talán el lehetett volna kerülni, hogy felforrósodjon a levegő.