Amerika után ismét Miskolc

– Kapóra jött három éve egykori amerikai versenyzőtársam meghívása, melynek köszönhetően a New York állambeli Phoenix középiskola szabadfogású edzőjeként dolgoztam végig. Az iskolával párhuzamosan a Mahak nevet viselő felnőttklubnál is tevékenykedtem. Egy év alatt sikerült nyelvtudásomat olyan szintre emelni, hogy idővel elvállalhattam New York állam utánpótlás-edzői beosztását. Ebben a nem kis megtiszteltetést jelentő minőségemben volt olyan edzőtáborunk, amelyen ezerkétszáz (!) gyerek vett részt. Phoenix csapatával megnyertük a területi bajnokságot, a huszonegy területet magába foglaló New York állam bajnokságán pedig ezüstérmet gyűjtött be a gárda.
– Aztán egyszer csak újra hazavezetett az útja. Kényszerűségből vagy honvágyból döntött az óceán átszelése mellett?
– Három év után lejárt a munkavállalási engedélyem, így hazajöttem. Nagyon szép emlékekkel gazdagodtam, de már borzasztóan hiányzott a családom. Hazaérkezésemmel szinte egy időben elkezdtem lejárogatni a diósgyőri edzésekre, és érdeklődtem Görcsös Józsefnél, van-e lehetőség a közös munkára. Szerencsém volt, hiszen a Miskolc Városi Sport Iskolában (MISI – a szerző) éppen volt egy üres hely, melynek betöltését örömmel vállaltam el.
– Milyen konkrét feladatokat kapott a MISI, illetve a DBC vezetőitől?
– A Miskolc-szirmai Bem József Általános Iskolában február elsejétől kezdtem el a bemutató edzéseket és a toborzót. Hetente kétszer itt, háromszor pedig Diósgyőrben foglalkozom a sportág iránt érdeklődő diák és serdülő gyerekekkel.