Világbajnokok Lékó árnyékában

A szegedi nagymester új játékstílusa meghozta eredményét, mert bár kétszer kikapott, általános elismerést keltve négy győzelmet is elkönyvelt. S mint kiderült, pont ez utóbbi szám döntött...
– Hogyan ünnepelt? Folyt a pezsgő?
– Á, nem, ilyesmiről egyelőre szó sem lehet. Nem is aludtam ki igazán magamat, meg akkor olyan felfoghatatlan volt ez a siker, hogy azt sem tudtam, hol vagyok. Nagyon sokáig játszottunk az utolsó fordulóban is, aztán meg jött az eredményhirdetés, így ünneplésre nem jutott idő. Hétfőn reggel korán útnak indultunk, ugyanis Linares négyórás autóútra van Madridtól, ahonnan felszállt a gépem.
– De azért valamikor csak megünnepli ezt a káprázatos sikert?
– Persze. Természetesen ahogy alkalom nyílik rá, valamilyen formában megejtjük. Ám mivel pénteken utazom Monacóba a rapidversenyre, egyhamar semmiképpen sem.
– Linares fontos felkészülési állomás volt a Vlagyimir Kramnyik elleni páros mérkőzés felé vezető úton. Szakmai szempontból elégedett?
– Mondanom sem kell, hogy az első helynek maradéktalanul örülök. Ami a többit illeti, fél év kihagyás után ültem ismét asztalhoz, elhatároztam, hogy mindent beleadok, és lehetőség szerint maximális kockázatvállalással játszom. Ez be is jött, Viswanathan Anandtól és Francisco Vallejo Ponstól ugyan kikaptam, de ezek a vereségek eltörpülnek amellett, hogy négyszer én fogadhattam az ellenfelek gratulációját. Legjobbnak azt a partimat tartom, amelyben másodszor kerekedtem felül Tejmur Radzsabovon. Ebben a játszmában minden összejött, remekül ment a sakk, egységes, jó partit alkottam.
– Önnel ellentétben meglepetésre a világbajnokoknak nem igazán jött ki a lépés…

– Tény, hogy nem ment nekik, mindannyian elmaradtak az előzetes várakozástól. Kramnyik például óvatosan játszott, alig kockáztatott. Így viszont veretlen maradt, egyedüliként a mezőnyben.
– Előzetesen milyen célt tűzött ki maga elé?
– A jó szereplést tartottam a legfontosabbnak, és szerettem volna megszerezni az első három hely valamelyikét.
– Mintha Linaresben Kramnyikkal egyetemben kerülték volna az ismertebb megnyitásokat. Nem akarták kijátszani ütőkártyáikat az egymással vívandó világbajnoki páros meccs előtt?
– Nem igazán, de egyébként sem lehet tudni, hogy ki mire készül. Például pont Kramnyik ellen, a második fordulóban belefutottam az egyik előkészített változatába, és csak pontos védekezéssel tudtam döntetlenre hozni a partit.
– Apropó, van már hír a döntő időpontjáról és helyszínéről?
– Éppen a verseny ideje alatt értesültem róla, hogy április első hetében hozzák nyilvánosságra a találkozó részleteit, amelyeket annyira titokban tartanak, hogy még én sem tudok róluk.
– Szóval Linares szép emlékként marad meg.
– Mindenféleképpen, ráadásul az külön öröm számomra, hogy a díjkiosztón megkaptam a legharcosabb játékosnak járó elismerést is.
– Azért az első helyért járó pénzdíj sem lehet rossz. Mennyit is kapott?
– Csak jelképes összeget fizetnek majd ki mindenkinek.
– Komolyan?
– Igen. Linaresben nem a pénz körül forognak a dolgok. Ha elmondanám a pontos számot, akkor rossz fényt vetnék az egész rendezvényre, amit nem áll szándékomban megtenni.
– A monacói versenyig nem maradt sok ideje. Nem jön ez túl hamar?
– De igen. Az azonban biztos, hogy nem fogok teljes erőbedobással sakkozni, mivel a versenyen nem annyira a színvonal a lényeg, hanem a hagyomány.
– További program?
– Monaco után, április közepén Budapesten játszom. Ez lesz az utolsó felkészülési állomás. Aztán pedig jöhet Kramnyik.