Storcz a kenguruk földjén

Storcz valójában edzőtársai után utazik, hisz Tóth László fiatalokból álló és egy másik rutinos kajakossal, Bártfai Krisztiánnal kiegészülő gárdája már február 8. óta Brisbane közelében készül. A Démász-Szeged sztárjának nagy szüksége van arra, hogy erőt merítsen abból, hogy a régi környezetben, de új csapattal tréningezhet, hisz az elmúlt idény végén kellemetlen helyzetbe került, amikor Sári Nándor – személyes nézeteltérések és az egészségesebb versenyhelyzet kialakítása érdekében – arra kérte, hagyja el az olimpiai távokon remeklő csepeli csoportot.
– Eddig mindent megúsztam, mi több, "túlúsztam” magam – mondta Storcz Botond, amikor a tavaly ősz óta eltelt időről kérdeztük. – Az előbbi mondatom talán némi magyarázatra szorul: először is, arról van szó, hogy gyorsan túltettem magam azon, hogy elkerültem Csepelről, másodsorban pedig arról, hogy az alapozáskor elképesztő mennyiséget úsztam. Miután társaim Ausztráliába utaztak, Fábiánné Rozsnyói Katalin és a női válogatott medencés edzéseit is látogattam. Egyébiránt, hogy ne odakint üljek először a hajómban, 52 kilométert eveztem már itthon is.
– Feltehetőleg most következik a komolyabb vízi munka, ám sejti már, milyen számokban célozza meg az atlantai vébérészvételt?
– Egy évvel Athén előtt csakis az olimpiai távokra készülök. Nem akarom halmozni a számokat: egyesben hiába edzünk külön, Kammerer Zoltánnal továbbra is szeretnék ötszáz párosban próbálkozni a válogatókon. A másik számomat, szívem szerint, ezer méteren teljesíteném.

– Az ezer egyestől tavaly nem ment el a kedve?
– Akkor túl sokat vállaltam, és ez visszaütött. Ezzel együtt például a kvartett aligha csak miattam ment gyengébben. Párosban viszont legalább hoztunk egy Európa-bajnoki ezüstöt és egy vébébronzot.
– E szerint elzárkózik a négyesbéli indulás elől?
– Dehogy, csak most valahogy nem vágyom rá. Furcsállottam is, miért emlegetnek lehetséges csapattagként. Ha nem akartak velem edzeni, miként ülhetnék be a négyesbe?!
– Az olimpiai csapatból az ön kivételével mindenki Sárinál edz. Kívülről vajon nem lesz nehezebb bekerülnie a válogatottba?
– Én attól még nem lettem rosszabb kajakos, hogy elkerültem Nánditól. Még az is lehet, hogy előnyömre válik az új környezet: a csapattagok hét-nyolc évvel fiatalabbak nálam, és úgy érzem, a lendületességük nekem is sokat segíthet.
– Kétszeres olimpiai bajnokként már alighanem a jövő évi játékokra gondol, ám egyelőre az érdekelne: mire számít az idén?
– Mondhatnám, hogy a világbajnoki címre, noha Sydney óta csak ezüstjeink voltak, és még csak most jönnek a 2003-as válogatók. Ugyanakkor optimista vagyok, mert végre újra csak a kajakozásra koncentrálok: lezártam egy kemény vizsgaidőszakot a közgazdaság-tudományi egyetemen, és a házépítésem is rendben halad. Ráadásul nem félek attól, hogy "túlnyerjük” magunkat: az 1999-es vébén is az olimpia előtt álltunk, és elég jó hatással volt ránk, hogy akkor is győztünk.