Egy kellemes meglepetés

Így látja Ancsin János

"Számomra ennek az idénynek a legkellemesebb meglepetése volt Gröschl Tamás játéka. Korábban külföldön is próbálkozott a játékkal, és amikor hazajött, egy ideig nem találta önmagát. Az idén azonban a székesfehérváriak egyik legbiztosabb embere volt, remekül szolgálta ki társait, de ha kellett, akkor ő maga is gólveszélyes volt. A felépítése ideális, a jégen kemény és határozott, kihasználja a testi erejét, ráadásul jól is korcsolyázik. Néha viszont a kelleténél többet cipeli a korongot. A letámadásoknál rendkívül hasznos az energikus játéka, s nagy előnye még, hogy centerként és szélsőként is bedobható, vagyis az edzők nyugodt szívvel nyúlhatnak hozzá akár a meccs közben is, ha taktikai változtatásra van szükség.”

Ellenfélnéző

2003. április 16., szerda 20 óra
Románia

Aki figyelemmel követte a keleti szomszéd válogatottját az elmúlt években, fejből elmondja a román csapat összeállítását. Nagy változások ezúttal sem történtek, továbbra is a két élcsapat, a Steaua és a csíkszeredai Sportklub adja a legtöbb játékost. Külhonból mindössze három játékos érkezik erősítésnek: Vargyas és Borsos a Dunaferrből, míg a legnagyobb ígéretnek tartott Selea a német Regensburgból.
A román keret. Kapusok: Adrian Catrindi (Steaua Bucuresti), Molnár Szabolcs (Progym Apicom Gyergyószentmiklós), Viorel Radu (Dinamo Bucuresti). Védők: Victor Corduban (Steaua), Kósa Endre (Sportklub Csíkszereda), Kostándi András (Steaua), Nagy István (Sportklub), Papp Szabolcs (Sportklub), Salamon Jenő (Steaua), Simon Rudolf (Sportklub), Mihai Stoiculescu (Sportul Studentesc Bucuresti), Vargyas László (Dunaferr – magyar). Csatárok: Adorján József (Dinamo), Borsos Attila (Dunaferr – magyar), Roberto Cazacu (Steaua), Elekes Levente (Sportklub), Gál Csaba (Progym Apicom), Catalin Geru (Steaua), György József (Progym Apicom), Razvan Lupascu (Steaua), Moldován Ervin (Sportklub), Viorel Nicolescu (Steaua), Andrei Nutu (Dinamo), Péter Róbert (Sportklub), Bogdan Selea (Regensburg – német), Szőcs Szabolcs (Sportklub), Ioan Timaru (Steaua)

Kis magyar hokitörténelem 12. (1969–1975)
Rekordgyőzelem

Miután 1967-ben a mieink Bécsben elbúcsúztak a B-csoporttól, ’69-ben Szkopjéba kellett utazniuk, itt randevúzott egymással ugyanis a világ harmadik vonala. A C-csoportos premier gyengébbre nem is sikerülhetett volna: Rajkai László kapitány a Vedres – Palotás II, Galambos, Schwalm, Rozgonyi, Horváth, Losonczi Gy., Enyedi, Gogolák, Koutny, Gyöngyösi, Bikár, Zsitva V., Menyhárt, Póth, Bálint összeállítású csapatot küldte harcba a svájciak ellen, s a helvétek Türler – aki pedig a meccs előtt a magyarokat tartotta a legveszélyesebb riválisnak – és Henry vezérletével 11:1-re ütötték ki legjobbjainkat (nálunk Zsitva volt eredményes). A folytatásban aztán a bolgárokat, a hollandokat és a dánokat legyőzte a magyar gárda, ám a feljutástól igen messze járt. Csakúgy, mint a következő években, amikor is stabil középcsapattá vált a C-csoportban. Persze egy-egy kiugróan jó eredmény azért ekkor is becsúszott, 1971-ben Hollandiában például 31:1-re (!!!) győztünk a belgák ellen – mind ez idáig ez a magyar válogatott legnagyobb különbségű sikere világversenyen –, míg ’75-ben, a szófiai vb-n a Boróczi Gábor kapitány által jégre küldött Balogh – Németh, Farkas, Kereszthy, Mészöly, Havrán, Kovács A., Bálint, Kovács Cs., Búzás G., Búzás Gy., Pék, Hajzer, Menyhárt, Póth, Palla, Muhr, Pápai, Földi összeállítású társaság – Póth és Palla 3-3, Búzás G. és Menyhárt 2-2, Kereszthy, Pék, Mészöly, Havrán, Földi, Bálint, Pápai 1-1 gólt vállalt – 17:3-ra ütötte ki a dánokat, ám ez a siker sem volt elég a feljutáshoz.

A palánk mellől

ZÁGRÁBBAN A HOLLANDOK. A holland válogatott négy nappal a vb kezdete előtt érkezik Magyarországra, egészen pontosan Fehérvárra, ám nem sokáig maradnak az egykori koronázóvárosban, hiszen másnap már Zágrábban meccselnek a horvátokkal, akik a divízió–1 másik csoportjában próbálkoznak majd. A találkozó után az Oranje visszatér a Fejér megyei székhelyre, s csak közvetlenül a mieink elleni nyitómeccs előtt utazik Budapestre.