Ukrajna: Az első Nagy-gólra várva

Csaknem három évvel ezelőtt kisebb szenzációt okozott, midőn Bodnár László a Dinamo Kijevbe szerződött, hiszen Magyarországról azt megelőzően és azóta alig tapasztalható mozgás a keleti régió felé. Ám Bodnár a közelmúltban követőre talált, az idén márciusban megduplázódott az Ukrajnában szereplő magyar légió, mivel az ugyancsak a Hajdúságból származó Nagy Zsolt az FK Olekszandrija labdarúgója lett.– Hogyan került az ukrán viszonylatban kiscsapatnak számító olekszandrijaiak látókörébe?– Olekszandrija valóban igen kis város, mindössze harmincöt-negyvenezer lakosú település, amelynek csapata tavaly került fel az ukrán élvonalba, és az első évben sikerült is bent maradnia a legjobbak között. A télen Debrecen környékén edzőtáborozott a csapat, és a szakvezetők itt figyeltek fel rám, a megbeszélések után kétéves szerződést kötöttünk – válaszolta érdeklődésünkre Nagy Zsolt.– Milyenek az első benyomásai a városról, az ukrán bajnokság színvonaláról?– Egyelőre pozitívak. A csapat bázisán lakom, ahol jónak mondhatóak a körülmények. Az egyedüli probléma a nyelvtudással van, hiszen itt tolmács nélkül kell szót értenem a többiekkel. A harmadik számú edzőnk, Sztepanovics egy kicsit ért magyarul, de azon vagyok, hogy minél előbb megtanuljam az orosz nyelvet. Az első két bajnoki mérkőzésen még nem játszhattam, mert nem érkezett meg a játékengedélyem, azóta viszont – csereként ugyan – rendre bizalmat kapok Roman Pokora vezetőedzőtől. Ami az ukrán bajnokságot illeti, nyugodt szívvel állíthatom, lényegesen erősebb, hajtósabb a magyarnál. Évekig egyedül a Dinamo Kijev jelentette az ukrán focit, később a jelenlegi bajnok Sahtar Doneck is felzárkózott mellé, az idei pontvadászatban pedig már az Arszenal, a Dnipro és a Metalurg Doneck is jól szerepel. Középcsapatok viszont nem nagyon vannak, a többi tizenegy gárda között például ádáz csata folyik a kiesés elkerüléséért.– Ezek szerint az Olekszandrija is a kiesőjelöltek között van.– Huszonegy fordulót követően a még éppen az élvonalat jelentő tizennegyedik helyen állunk húsz ponttal. A két kiesőhelyen lévő csapat közül a Metallisztnak tizenkilenc, a Metalurg Zaporizzsjának tizenöt pontja van. De például a hetedik helyezett Krivbász is csupán huszonöt pontos.– Tavasszal eddig nem nagyon ment a csapatának…– Való igaz, a hat mérkőzésen gyűjtött négy pont még egy kiesőjelölttől is igen gyenge teljesítmény. Igaz, a nagyok közül már a Dinamo és a Sahtar elleni találkozó is mögöttünk van. Sok függ a hét végi, Metalurg Zaporizzsja elleni hazai meccstől, mert ezen a találkozón kötelező lenne a három pont megszerzése. – Ha jól tudom, legutóbb, a Sahtar ellen öt nullára elvesztett bajnoki találkozón nem lépett pályára.– Igen, volt egy kisebb térdsérülésem, amelyet egy autóbalesetben szedtem össze, de már teljesen rendben vagyok. Szerencsés kimenetelű koccanás volt, én ugyan kirepültem a kocsiból, de megúsztam kisebb zúzódásokkal.– Bodnár Lászlóval milyen a kapcsolata?– Mobilon rendszeresen szoktunk érdeklődni egymás felől. Bocival egyébként tízéves korunk óta ismerjük egymást, már otthon is barátok voltunk. Sajnos most egy régóta húzódozó lágyéksérüléssel küszködik, és még az is előfordulhat, hogy műteni kell.– Mikorra várhatjuk az első Nagy-gólt?– Ha a sérülések elkerülnek, és rendszeresen számol velem az edzőm, akkor minél hamarabb szeretném letenni a névjegyemet.