Józanul értékeltek a játékosok

A három mérkőzésen az olasz Ferrara játékosa, Veres Péter szerezte a legtöbb pontot, szám szerint 53-at, Kántor Sándor 39, Tomanóczy Tibor 25, Jánosi Gábor pedig 24 pontig jutott. Az idei év újoncai közül Mózer Zoltán két, ifjabb Nagy Péter pedig egy összecsapáson léphetett pályára néhány pillanat erejéig. "Sajnos, a zágrábi torna előtt csak egy edzésen vettem részt a válogatottal, de az mindenképpen feltűnt, hogy a csapat sokkal nyugodtabb az elmúlt évhez képest – értékelt Kántor Sándor, aki a nemrég befejeződött idényt Japánban játszotta végig. – Szerintem mindhárom mérkőzésen jó teljesítményt nyújtottunk, ám a belgák ellen kétszer is rossz pillanatban hibáztunk. Csalódott vagyok, főleg a tavalyi, horvátok elleni hazai vereség fáj.”A kettesütőből ismét centernek álló Tomanóczy Tibor nincs elkeseredve, igyekszik csak a szépre emlékezni. "Sajnálom, hogy a bolgárok és a horvátok legyőzése után nem tudtunk nyerni a harmadik napon is – mondta a kaposvári játékos. – A végeredménytől függetlenül az a véleményem, hogy arra kell alapoznunk, amit az első két összecsapáson mutattunk. Remélem, lesz még része sikerben ennek a csapatnak.”Jánosi Gábor valósággal elkápráztatta a bolgárok szövetségi kapitányát, és a hírek szerint a külföldi menedzserek is szóba elegyedtek vele. "A továbbjutás kérdése szerintem nem most dőlt el, hanem már egy évvel ezelőtt Tiszaújvárosban – vélekedett a kazincbarcikai ütő. – Mi most megpróbáltuk a lehetetlent, de már nem csak rajtunk múlt a dolog. Ettől függetlenül majdnem sikerült a bravúr, vagyis idegen pályán mindhárom vetélytársunk legyőzése. A belgák nagyon küzdöttek ellenünk, mi pedig itt már sokat hibáztunk. Remélem, megháláltam Demeter György szövetségi kapitány bizalmát, hiszen a kezdőcsapat tagjaként, tétmérkőzéseken most kaptam először lehetőséget.”Koch Róbert viszont már több mint két éve az első számú feladója a válogatottnak, és (társai szerint is) hatalmasat fejlődött a játéka a tavalyihoz képest. A törökországi szezonban mintha letisztult volna a stílusa, az addig tanultakat a lehető legtökéletesebben alkalmazta a mérkőzéseken. Ô a következőképpen látta a zágrábi napokat: "Ha már jó játékkal legyőztük a csoport legjobbjának tartott Bulgáriát és a hazai pályán küzdő horvát válogatottat, akkor jó lett volna a tavalyi évhez hasonlóan nyerni a belgák ellen is. Erre a találkozóra sajnos fizikailag és fejben egyaránt elfáradtunk. Egy fontos célt azonban teljesítettünk: bennmaradtunk az A-csoportban.”Igaza van, de valljuk meg: valójában nem a kiesés elkerülése testesítette meg a fő célt, hanem az Európa-bajnoki szereplés elérése – ami végül nem valósult meg.