Kolumbia a hajrában bedarálta Új-Zélandot

Az első forduló meccsein látottak alapján az új-zélandiaknak volt több félnivalójuk, de ez egy csöppet sem látszott meg rajtuk, habozás nélkül nekiestek a franciák ellen – a befejezést leszámítva – nagyon jó benyomást keltő kolumbiai válogatottnak. Eltelt öt-tíz perc, mire a papírforma szerint erősebb dél-amerikaiak magukhoz ragadták a kezdeményezést, ettől fogva nem veszélytelen, de nem is átütő erejű támadásokat vezetgettek Michael Utting kapuja felé.
Már éppen belejöttek volna ebbe a gyakorlatba, amikor a rivális is eljutott a kapuig, s ha már ott volt, betalált. Egy szöglet után kifejelt labdára Raf De Gregorio rajtolt rá ijesztő svunggal, de lendülő bal lábával "eltörte” a bőrt – legott megpróbálta hát jobbal is, és lám, hatalmas gólt ragasztott a bal felsőbe. A váratlan fordulat hatására felpörögtek a sárga mezesek, Uttingot többször bravúrra késztették, a szünet előtt azonban Új-Zéland még megmutatta kontratudását, kis híján kétgólosra növelve előnyét.
A második félidő első harmada kolumbiai próbálkozásokkal telt, különösebb helyzet nélkül, mígnem Jorge López megunta a tilitolit, és húszról lőtt. A nem túl jól helyezett lövés elől a védők lehúzták a fejüket, ami annyira meglepte Utting kapust, hogy csúnyán benézte a labdát: 1–1. Nem sokkal később Chris Killen kiállítása megpecsételte az óceániaiak sorsát, Mário Yepes előbb kapufát fejelt, aztán megszerezte a vezetést. A tizenhatos vonalán a kapunak háttal állva dekázott egyet, majd hátravetődve, akrobatikus mozdulattal a háló bal oldalába emelt. A végét gálaelőadássá varázsolták az óriási kedvvel játszó kolumbiaiak, csúcspontként Giovanni Hernández bombázott a jobb kapufa mellé, 3–1-re alakítva a végeredményt.