Tévén nézi a párizsi vb-t

– Négy viadalon indultam, de csak rövid nekifutásból ugrottam, közte edzeni nem tudtam, mert változatlanul panaszaim voltak – mondta lapunknak Molnár.
– Mégis 430 centimétert teljesített.
– Ezt úgy ugrottam, hogy minden kísérlet előtt és után jegeltem a lábamat, és ekkor már biztos voltam abban, hogy nem képzelődöm, tényleg nincs rendben valami.
– Nem félt attól, hogy így versenyezve nagyobb baja is lehet?
– Akkor nem, hiszen azt mondták, meggyógyultam. Utólag úgy vélem, kockázatos volt. Valószínûleg ismételten megrepedt a csontom.
– Mikor derült ki, hogy változatlanul törött a lába?
– Július elején, amikor többféle módszerrel is megvizsgáltak. Azonnal abba kellett hagynom a mozgást, rá sem állhattam a lábamra. Választhattam a gipsz és a mankózás között. Az utóbbi mellett döntöttem.
– A manduláját is kivették.
– Ha már úgysem versenyezhettem, gyorsan ezen is túlestem. Bár nem a beteg mandulám okozta a sérülésemet, a gyógyulást az is hátráltatta.
– Tavaly 445 centiméterrel győzött a bajnokságon, az ősszel Rietiben 453-ra javította a magyar csúcsot. Az idén lesz még lehetősége versenyezni?
– Talán igen. Másfél hétig még nem terhelhetem a lábam, de ha augusztus közepén nem fáj, akkor az ősszel esetleg ugorhatok. Természetesen nincsenek nagy terveim, csak jó lenne magasabb szintről kezdeni a téli munkát.
– A világbajnokságot nézi majd a tévén?
– Természetesen. Bánt ugyan, hogy nem indulhatok, de annyira nem visel meg, hogy ne tudjak leülni a képernyő elé. Különben is kíváncsi vagyok arra a nagy küzdelemre, ami szerintem rúdugrásban lesz. Jelena Iszinbajevának szurkolok, mert vele különösen jó a kapcsolatom.