Jobbról diktál, balról vezet

A hét végi már a második világbajnoki futama lesz az idén a párosnak, és bár az első sem volt éppen sétagalopp, az ausztrál utak egész más nehézségeket rejtenek, mint a török pályák.
– Már csak öt gyorsasági szakasz van hátra, a többit felírtuk – újságolta Benik. – Azt már most látom, hogy rendkívül nehezek a pályák, mégpedig azért, mert nem megszokott a talajuk. Valamiféle vörös salak, vagy nagyon finom murva – nem nagyon lehet összehasonlítani semmivel, amit eddig láttam. Ráadásul csak a kijárt nyomban lehet közlekedni, ha onnan kimész, akkor hatalmasat lehet esni. Az utak egyébként viszonylag szélesek, és ötven-ötven százalékos arányban váltják egymást a tempós és a technikás részek.
– Adódott valami gond a pályabejárás során?
– Ha csak az nem, hogy jobbkormányos tréningautót kaptunk. Egy bukócsővel felszerelt Mitsubishit, amely nagyon jó, viszont a pálya felírására nem teljesen tökéletes, hiszen az ember a jobb oldalról egy kicsit másképp látja a kanyarokat, mint balról. A közúton való közlekedést elég hamar megszoktam vele, de a versenypályán, amikor az ember egy csomó mindent reflexből csinál… Nos, voltak érdekes helyzetek. Többször próbáltam az ablaktekerővel váltani, vagy kéziféket húzni. Mintha fordítva ültem volna fel a lóra.
– Mire lesz elég a gyorsaságinkénti két tréning?
– Talán annyira, hogy végigtalálunk a pályán. Valljuk be, mi, magyarok nem ehhez szoktunk. Lehet, hogy néhány világbajnoki futam teljesítése után már lenne annyi rutinom, hogy két pályabejárás után simán feldiktálnám az itinert, egyelőre azonban ennek még a közelébe sem kerültem. Magamban vagyok bizonytalan, nem tudom, olyan instrukciókat diktáltam-e le mindig, amit utóbb majd el is hiszek.
– Kapnak valamiféle gyári támogatást?
– Ugyanazt a segítséget megkapjuk az MSporttól, amit Törökországban. Ez azt jelenti, hogy ha szükségünk lesz valamilyen tartalék alkatrészre, vagy például valamelyik szakemberük tanácsára, akkor ők segítenek.
– Ezután mit vár a versenytől?
– Semmit. Jobban mondva szeretném, ha célba érnénk. És most ne gondolja azt, hogy kishitű vagyok, vagy hogy fölöslegesen szerénykedek. Én igenis azt vallom, hogy az idei vébészerepléseknek a tapasztalatszerzés jegyében kell eltelniük. De ez egyáltalán nem baj – valahol el kell kezdeni.