Kolonics négy számban indul

Malomsoki Sándor 1979-ben épp csak lecsúszott az AB-bébi titulusról (minthogy január 2-án született), ám azóta magasabb sebességi fokozatba kapcsolt. A kenusok valemennyi sprintszámában, így – Vasali Lászlóval – párosban is érdekelt a kvalifikációs világbajnokságon. "Nehezen indultunk neki az idén, az első válogatón például olyan kormányozási gondjaink voltak, hogy kis híján a szomszédos pályán fejeztük be a versenyt – mesélte Malomsoki. – Aztán rátaláltunk a megfelelő technikára, és a tempónk is oly jó lett, hogy most éremeséllyel indulunk. Ennél merészebbet azért nem mondok, mert némi óvatosság elvárható egy kétszázas versenyzőtől, aki olykor ötödmagával csap a célba a hajójával fél másodpercen belül.”
A másik két, a kenusoknál egyaránt olimpiai távú C–2-es szám teljesítése a Kozmann György, Kolonics György duóra vár, jóllehet, az idény közben ők csupán az ezres távval számoltak. Ötszáz méteren több egység is próbálkozott (többek között az olimpiai bajnoki címvédő Pulai Imre, Novák Ferenc kettős), de honi vizeken sem tudta felülmúlni Ludasi Róbert tanítványait. Angyal Zoltán szövetségi kapitány pedig kivételt tett: Koló egyes indulása után – a kvótaszerzés reményében – ugyanazon a napon engedélyezte a párosbéli versenyzést. Világklasszisunk és feltörekvő társa példaértékű hozzáállását jelzi, hogy nem afféle hazafias kötelességnek, hanem az esetleges túlterheltséggel mit sem törődve kiváló lehetőségnek tartják, hogy három (Kolonics esetében összesen négy) számban állhatnak rajthoz.
"Edzéseken gyakoroljuk a rám váró extrém körülményeket: az ötszáz egyesben teljesített pályaevezést követően fél órával rendre nekiveselkedünk párosban is – beszélt Kolonics a végső tesztfázisról. – Még azzal is számolunk, hogy Atlantában messze van a rajthely a hangártól, így a hajóváltás után kevés pihenőt hagyva rögtön vízre szállunk. A feladattól nem félek, fizikailag bírni fogom. Lelkileg kell ráhangolódnom a versenyre, s az azért segít, ha néha emlékeztetem magam arra: ezen a pályán kilencvenhatban én már nyertem egy olimpiai arany- és bronzérmet.”
"Én örülök annak, hogy a kapitány úgy gondolta, kissé fáradtan is jobbak lehetünk, mint mások – így Kozmann, aki Koló oldalán ezen a vb-n immár elsősorban arra tör, hogy az olimpiai számokban legyen sikeres: "Szeretném kitörölni a szakemberek és a szurkolók agyából, hogy én csak négyesben lehetek nyerő. Ezúttal persze az éremszerzésnél is lényegesebb az athéni helyek kiharcolása. Az örökségünk nem túl biztató: a magyar csapat tavalyi vébéproduktuma alapján például kenu párosban nem szerzett volna a válogatott ötkarikás indulási jogot. Ezer méteren egy közepesen jó futamsorsolással nekünk mégsem okozhat gondot a kvalifikáció, míg ötszázon komplikáltabb a helyzet. A duisburgi Világkupán elég halványak voltunk, a nyáron azonban jó időket produkáltunk. Én mindenesetre nagyon bizakodó vagyok: az edzőnk, Ludasi Róbert és Koló együttműködése Atlantában eddig csak jól sült el. A kenuzáshoz pedig huszonöt évesen én is kezdek kellően éretté válni, hiszen társam és Pulaiék példája is azt mutatja: ez nem a sihederek sportja.”