Az edzők is bűnhődhetnek

Az IAAF szabályzata erre nem ad lehetőséget, ezért a főtitkár szerint az egyik megoldás az lehet, ha az érintett trénerek akkreditációját nem fogadják el a nagy nemzetközi versenyekre. A valóságos összeesküvésként emlegetett doppingbotrányban eddig hat amerikai atlétáról derült ki, hogy modafinilt használt, közülük Kelli White, Chryste Gaines, Sandra Glover, Eric Thomas és Calvin Harrison neve került nyilvánosságra. Négy versenyző – Dwain Chambers, Regina Jacobs, Kevin Toth, John McEwen – pedig állítólag a floridai BALCO laboratórium által előállított tetrahidrogesztrinont (THG) szedte. Robert Wagner az egyik legismertebb menedzser – akinek ügyfelei közé tartozik a párizsi vb-n 100-on és 200-on győztes White, a váltóban olimpiai bajnok Gaines és a vb-második Glover – szerint nem lehet doppingszernek tekinteni a modafinilt, amely nem szerepel ugyan a doppinglistán, de hatása megegyezik a tiltott stimulánsok közé tartozó efedrinével, vagyis csökkenti a fáradtságérzetet."Az Egyesült Államokból Európába érkező versenyzők egyszerűen az időeltolódás miatt használják. A rengeteg kávé helyett szükségük van valamilyen szerre, amely ébren tartja őket. Azért választották a modafinilt, mert az nem szerepelt a tiltott szerek listáján, és még most sincs rajta” – mondta Wagner. A THG kapcsán a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) bejelentette, hogy még vizsgálják annak a lehetőségét, hogy újra analizálják-e a júliusi, barcelonai világbajnokság mintáit, az új doppingszerre koncentrálva. Az IAAF a párizsi világbajnokságon levett mintákkal ezt teszi.