Brazil forma

A témát a futball-világban hónapokon keresztül az szolgáltatta: vajon odaérnek-e egyáltalán a négyszeres világbajnok nemzet képviselői a vb-re, vagy már szégyenszemre elbuknak – történetük során természetesen első ízben – a selejtezőn?
Igaz, számukra már a pótselejtezős hely is szégyen, miként minden olyan dél-amerikai torna és selejtező – már persze, ahol indulnak – amelyen nem az első helyre futnak be a végelszámolásnál.
Na de mit is várhatnánk el egy azóta már ötszörös világbajnok gárdától?

Az előző vb-selejtező-sorozaton nagy visszhangot váltott ki, hogy vajon minek hívják haza az elkényelmesedő, fáradt, magukat és lábukat féltő Európában játszó sztárokat? Miért nem építenek teljesen a hazai, kimeríthetetlennek tetsző kínálatból? Ez megosztottá tette a brazil futballt, és eltávolította egymástól a szövetségi kapitány(okat) - lévén többen is vezették a selejtezőben a csapatot -, a csapatot, valamint a sajtó képviselőit és a szurkolókat.
Persze a vb-arany mindenre gyógyírt jelentett, azóta úgy tűnt: minden visszaállt a régi, rendes kerékvágásba.
Erre fel jön most egy szerény döntetlen Peruban.
Szerény, hiszen Rivaldo révén csak büntetőből tudtak gólt szerezni, akcióból nem talált a kapuba a világsztárokkal teletűzdelt gárda.
Más kérdés, még ezzel a döntetlennel is megőrizték helyüket az argentinok mögött a tabella második fokán, bár nem árt vigyázni az üldözőkkel, hiszen Paraguay és Uruguay is győzni tudott.

Feltűnően idegesen kezdtek a hazaiak. A középpályán a müncheni Pizzaro hibázott a huszonegyedik percben, az általa elveszített labdából iramodtak meg a vendégek, amelynek végén a büntetőt rúgható Rivaldóval szemben szabálytalankodott Galliquio. A találkozón végig nagy bizonyítási vággyal játszó Rivaldo biztosan értékesítette a tizenegyest. Talán jó ajánlólevél ez klubjánál, a Milánnal, de továbblépése esetén egészen biztosan: lehet még rá számítani és építeni, bírja a gyűrődést és a terhelést. A mérkőzésnek ezen időszakában úgy tűnt, semmi sem veszélyeztetheti a brazilok győzelmét, helyzeteket dolgoztak ki, de Kaká – ő kétszer is -, Cafú, valamint Ronaldo is hibázott a befejezésnél. Mindeközben a hazaiaknál csak az egy Pizarro állta a sarat, legalábbis ami a helyzetkidolgozást és kihagyást illeti.

Autori, a peruiak brazil szövetségi kapitánya a második játékrészre átszervezte csapat játékát, ennek köszönhetően egyre inkább átvették a játék irányítását és a kezdeményezést, miközben a brazilok csak vártak-vártak valamire, hogy hátha valamelyik sztárjuk megvillan… A megvillanás azonban váratlanul hátul következett be, mármint brazil szemszögből. Védelmi megingást - Lucio és Roque Junior helyezkedési hibája említendő a védelemben - és Dida kapus hibáját kihasználva Solano egalizálta az állást. A brazilok ezt követően felpörgették a játékot, keresték a perui pajzson a rést, hogy a maguk javára fordítsák a mérkőzést, de a hazaiak belelkesedtek a döntetlen elérhető közelségétől és kitartottak a lefújásig.