Hajdu esélyt lát a kvótára

– Hogy miért pont Rióba utazom? Azért, mert bő egy hónap alatt három fontos versenyt is rendeznek ott. Márpedig nekem minél több tétre menő vitorlázási lehetőségre van szükségem – mondta Hajdu. – Január elején a brazil bajnokságon veszek részt, a rákövetkező hónapban pedig a dél-amerikai bajnokságon és a vébén.
– A kvótaszerzésre hol nyílik lehetősége?
– La Rochelle-ben, május közepén.
– Hogyan látja az esélyeit?
– Mivel öt hely még kiadó, és igazán jelentős aspiráns csak három van, az olaszok, az argentinok és az oroszok, jó esélyem van a kijutásra.
– Ügyvédként hogyan tud ennyi időt a vitorlázásnak szentelni? Ennyire rugalmasak a főnökei?
– Pontosan. Mindkét felettesem vitorlázik, ezért maximálisan támogatja az élversenyzői pályafutásomat, és ez nem csupán a sok szabadságban nyilvánul meg, hanem anyagiakban is. De nemcsak a főnökeim, hanem a munkatársaim is nagyon rendesek, ugyanis a felkészülésem idején szó nélkül vállalják a pluszmunkát. Az iskolában, az MBA-n pedig természetesen halasztok.
– Két vitorlázás között meg hajnalig ül az irodában…
– Kétségtelen, hogy ilyenkor kétszer annyit dolgozom, de ez teljesen normális. Sőt most kifejezetten jó, hogy a munkahelyemen vagyok, mert így legalább nem alszom el.
– Eszerint nem pihente ki a szerdai repülőút fáradalmait?
– Ugyan aludtam a repülőn, úgy érzem, mintha egész éjszaka buliztam volna, és ez most így is marad egy darabig, ugyanis a következő két hétben szinte minden napom be van táblázva.
– Az óceánátkelő versenyre valójában miért vállalkozott? Jól illett a felkészülési programjába, vagy egyszerűen a kíváncsiság hajtotta?
– Az utóbbi, ezt a részét ugyanis nem ismertem a vitorlázásnak. Világéletemben egyszemélyes hajóban versenyeztem, érdekelt, milyen csapattagnak lenni. A másik pedig, hogy hiába vitorláztam már tavon, tengeren és óceánon is, az éjszakáim zömét a parton töltöttem. Most meg tizenhárom napig egyhuzamban a vízen voltam másokkal összezárva.
– Könnyen alkalmazkodott?
– Azt, hogy mások is vannak mellettem a hajón, meglepően gyorsan megszoktam, az éjszakai menetek viszont eleinte megviseltek. Nehéz volt ugyanis ráállni, hogy nappal nem adhatok ki magamból mindent, mert itt nem kishajós versenyről van szó, hanem egy óceánátkelésről, ahol a verseny napi huszonnégy órából áll. A végére azért belejöttem…
– A legnagyobb élménye?
– Amikor a harmadik vagy negyedik nap éjszakáján a bányászműszakban, azaz hajnali négytől nyolcig voltunk ügyeletben Goszleth Marcellal és Fehér Sanyival, és kisebb vihar kerekedett, mi meg tizenhat csomós sebességgel hasítottunk. Ez maradt egyébként a sebességrekordunk.
– Kedvet kapott a nagyhajózáshoz?
– Óriási kaland volt, de engem jobban vonz, ha folyamatosan látom a vetélytársakat, így maradok inkább az olimpiai osztálynál.