Tizenhat év. Ennyi ideig úszott a világ közvetlen élvonalában. 1987, Strasbourg, Európa-bajnokság. Ott debütált, rögvest negyedik helyezéssel.
(fotó: Németh Ferenc)
(fotó: Németh Ferenc)
(fotó: Németh Ferenc)
(fotó: Németh Ferenc)
Az első érmét egy évvel később, a szöuli olimpián nyerte. Máig nem felejtjük, 100 méter mell, döntő, és az a bizonyos egyszázados vereség. Sokáig cipelte ennek a terhét, ám 1993-ban sok mindenért kárpótolták, az amerikai úszószaklap, vagyis a Swimming World szerint ő lett a világ legjobb férfi úszója (Eb-arany és világcsúcs száz mellen). Mármint Güttler Károly, aki az idén ősszel, a számára sikertelen barcelonai világbajnokság után úgy döntött, már nem készül fel az ötödik olimpiájára. Pedig még tavaly, a berlini Európa-bajnokságon is dobogóra állhatott 50 méter mellen. A legrövidebb mellúszószám azonban nem olimpiai szám. A száz pedig már nem az ő felségterülete, ott mostanában a japán Kitadzsima, az ukrán Liszogor, a brit Gibson és az orosz Szludnov a nyerő. Güttler tehát döntött, befejezi. Ám nem maradt sokáig munka nélkül, immár a Magyar Úszószövetség alkalmazásában áll, ő az ifjúsági úszóválogatott szövetségi kapitánya. Athénban amúgy is búcsúzott volna az úszástól, ám most érkezett el az idő. Egy biztos, nem ő volt a magyar úszósport történetének legeredményesebb úszója. Ám az is, a hozzáállása, az emberi mivolta talán mindenki fölé emeli. A tervek szerint jövőre az országos bajnokságon köszön el a közönségtől, várhatóan ötven vagy száz méter mellen. Szöulban a brit Moorhouse előzte meg egy századdal. Az volt a kezdet. Ha ellene búcsúzna, méltóképpen keretbe foglalhatná a pályafutását. Talán éppen egy egyszázados győzelemmel…
