A Bundesliga jó hatása

– Lehet azt mondani, hogy idén szinte minden sikerült?
– Igen. Szinte minden. Azért csak szinte, mert az Európa-bajnokságon egyesben nem tudtam dobogóra kerülni, de az már tényleg meseszerű lett volna. De így is maradéktalanul elégedett vagyok, mert kiemelkedően jó év volt ez a pályafutásomban. Máskor is voltak jó eredményeim, de ennyire kiegyensúlyozott talán még soha nem voltam.
– Gondolkozott már azon, hogy ez minek volt köszönhető?
– Azt hiszem elsősorban annak, hogy a Bundesligában játszhatok. A hazai bajnokságban legfeljebb egy-két fontos meccsünk volt a Statisztikával és ráadásul majdnem biztosak lehettünk abban, hogy azt is megnyerjük. Sőt, ha nagyon fáradtak voltunk, nyugodtan megbeszélhettük, hogy kihagyunk egy-egy mérkőzést, akkor sem volt semmi gond. A Bundesliga egészen más. Itt hétről hétre nagyon nehéz találkozók várnak ránk, ráadásul én az első vagy a második helyen szerepelek, ami azt jelenti, hogy mindig az ellenfél két legjobbjával játszok. Egyszóval állandóan és folyamatosan készülni kell, úgy is fogalmazhatnék, hogy a Bundesliga karbantart.
– Nem fárasztó az állandó készenléti állapot?
– Mit mondjak, nem könnyű. A csapattal játszunk tizennyolc bajnokit, ott vagyunk az ETTU-kupában, aztán vannak még Európa-bajnoki selejtezők, Európa Top 12, Pro Tour-versenyek, világbajnokság. Még végigmondani is sok, nemhogy végigcsinálni. Ez a negyedik idényem a Busenbachnál és már a következő szezonra is megállapodtam a csapat vezetőivel. Viszont éppen az előbbiek miatt azt kértem, hogy jövőre már ne kelljen minden meccsen játszanom, szeretném, ha lenne időm a regenerálódásra is.
– Hogyan reagáltak a kérésre?
– Nem csináltak gondot belőle. Most legalább tudják, hogy a nyári átigazolási időszakban így kell majd gondolkozniuk, olyat keresnek majd, aki alkalmas lehet arra, hogy tehermentesítsen. Erre már csak azért is szükségem lesz, mert ha minden a terveim szerint alakul, akkor jövőre fogok diplomázni a Testnevelési Egyetemen.
– Mi lesz a szakdolgozatának a témája?
– A magyar és a német asztalitenisz összehasonlító elemzése.
– Micsoda meglepetés…
– Hát igen. De viszont ebben most nagyon benne vagyok, szerintem ennyi idő után már mind a két oldalt sikerült jól megismernem.
– És az összehasonlítás melyik oldalra nézve kedvezőbb?
– Vannak a magyar és a német asztalitenisznek is pozitív és negatív vonásai, van ami itt jobb, van ami ott. Az utóbbi két hétben én tartom a Busenbach edzéseit, mert az edzőnk Chilében van az ifjúsági világbajnokságon. Nagyon érdekes tapasztalat számomra, hogy néhány olyan gyakorlatot is csináltatok a többiekkel, amely Magyarországon szokás, Németországban nem, de szerintem jó. Élvezettel csinálták, szerintem kifejezetten hasznos volt.
– Hallgattak a csapattársak az alkalmi edzőre?
– Igen. Profi játékosok és nagyon fegyelmezettek.
– Ez azt jelenti, hogy hosszútávon az edzőségben is gondolkozik?
– A csapatom vezetői már tavaly nyáron szerették volna, ha Bátorfi Csillához hasonlóan amolyan játékos-edzőként dolgozok, én azonban még korainak tartottam. A későbbiekben persze ezt egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, most azonban csak a játékra szeretnék összpontosítani.

Az év külföldi sportolója:
Egy igaz profi Kínából

Ha asztalitenisz, akkor Kína. Ezen vitatkozni sem lehet, ám hogy a sok kínai játékos közül melyik a legjobb… Nos, ezt nem könnyű eldönteni, ugyanis idén például egyikük sem nyújtott kiegyensúlyozott teljesítményt: volt, aki inkább tavasszal, más pedig ősszel mutatott jobb formát. Ebbe a sorba tökéletesen beleillik Vang Nan is, ám egyvalami mégiscsak szólt mellette: a 25 esztendős balkezes hölgy éppen az esztendő legkiemelkedőbb versenyén, a párizsi világbajnokságon hozta a csúcsformáját. Pedig a nála négy esztendővel fiatalabb Csang Ji-ning már hosszú ideje szorongatja, olyannyira, hogy a világranglistát is ez utóbbi vezeti, ám Sydney olimpiai bajnoka a rutinjával ezúttal ellensúlyozni tudta Csang Ji-ning fiatalos lendületét, s zsinórban harmadszor is övé lett a világbajnoki cím. Ráadásul még erre is rátett egy lapáttal, mert az ifjú trónkövetelővel az oldalán női párosban is a dobogó tetejére állhatott, s ezzel ő lett a vb legeredményesebb versenyzője. Ezek után vélhetően nem szomorkodik amiatt, hogy az őszi Pro Tour-versenyeken, majd a sorozat fináléjában már nem ő lett a legjobb. Vang Nan – igazi profiként – a legfontosabb versenyre koncentrált.