A tengerentúlon félmillióból válogatnak

– Nagyon örülünk a magyarországi mérkőzésnek – győz meg minket udvariasságáról a menedzser. – A kanadai média sokat foglalkozik a Skoda-kupával, és üdítő újdonságnak számít a svájci torna előtti magyarországi vendégszereplés. Nem tudom, hallotta-e, hogy áprilisban a válogatottunk Budapesten edzőtáborozik a prágai világbajnokságot megelőzően?
– Persze, és biztosíthatom, az önök két látogatását meg az itteni média kezeli kiemelt fontossággal. De az áprilisi edzőtáborról úgy tudom, még nem született konkrét megállapodás.
– Ez így igaz, de biztos vagyok benne, hogy összejön. Mostani látogatásunk során folytatjuk a tárgyalást a magyar szövetség vezetőivel, és remélem, sikerül is hivatalosan bejelentenünk az áprilisi folytatást.
– Beszéltünk Paul DiPietróval, ő bevallotta, nem tud semmit a magyar hokiról. Mi a helyzet önnel?
– Azt tudom, hogy Magyarország a divízió–1 egyik feltörekvő csapata, a szlovákok elleni győzelmüknek meg kifejezetten nagy visszhangja volt Kanadában. Ezenkívül ismerem a kapusukat, Szuper Leventét is, és úgy hallottam, épült most egy-két csarnok az önök országában, azaz megpezsdült a hokiélet.
– Tudja, körülbelül hány fedett jégpálya van Magyarországon?
– Nem. Mennyi?
– Négy. És Kanadában?
– Ha itt, Calgaryban kinézek a szövetség irodájának ablakán, csak itt látok kettőt, és ötpercnyi járásra van még három. Az országban meg úgy ötezer csarnok lehet.
– Hány igazolt játékos van?
– Ötszázezer játékos hokizik országszerte.
– A fenti imponáló adatokon kívül mi lehet még a kanadai hoki titka?
– A válogatottban nincsenek sztárok. Akárhol is játszunk a világban, mindig nagy érdeklődés kíséri szereplésünket, a kanadai közvélemény elvárása is hatalmas, így a játékosok nem engedhetik meg maguknak a lazítást. Mindig maximális erőbevetéssel kell küzdeniük a jégen. Különben egy csapásra kikerülnének a nemzeti csapatból, hiszen szerencsére bőven akad jó hokis, akikkel helyettesíthető bármelyik kerettag.